Párkereséstől az ügyészségig

MDCXLIX. Bor, Kata

Ja, ma a 2. faszságom. Borozgatok, egykét embert elküldtem a picsába, legfeljebb letiltanak, kit érdekel???????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????? még elárulom új liba van, szexi, akármit, az jó. ahogy öregszik az mber egyre kevesebb már ami és egyre többet akar. persze, perverz lesz. tök jók csak lelkileg nem szabad senki t közel engedni, észnél kell lenni 2 bor után is! Katát meg szeretem, nem ú, hnem mert olyan amilyen, a tököm vergődne vele, de barátként nagyon szeretném, amúgy meg semmi nem lesz soha és le van szarbva. mindent megtartok, ,minedni kapja be. 🙂 🙂 🙂 🙂 :)( 🙂 🙂 🙂 🙂 persze, feszültségoldó, két 3 hetente kell. előbb pampogott, hogy nem tud aludni, és???? mondtam, hogy szarért húgyért van itt, kurvára nem érdekem az se, ha 200000-t fizetne, nem tetszik? El kell menni! Ennyi. csak szexbe jó a szép nagy formás segg, de komoly barátnőne pici vékony, kedves. Ja, meg emberi!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Mert én is rendes vagyok! meg megbztható! de tényleg nem érdekel. soha, ehgyetlen modatot, nevét sem mondtam volna senkinek, kifogok egy napon paoklni, keményen, embertelenül, mint ŐŐŐŐŐŐŐŐŐ. És????? én is “azt teszek, amit akarok!” (K.) inkább jönne el beszélgetni, tudok egy kurva jó kis éttermet. picikutyot hívtam sétálni, de látja, hogy be vagyok bbbbva. 🙂 ilyenkor nem jön, megértem. persze,m jó segg van , de EMBER??????????????????? ritka. na, elég, hajat mosk. ez megy:

MDCXLVIII. Hetem, Kata

A hét közepén még úgy volt, hogy I. hazautazik. Megint betegség, kórház, ilyesmi és picikutyát nem viszi, így teljesen rám lett volna bízva. Örültem neki, mert tudtam, hogy kegyetlen hetem lesz. El is terveztem, hogy hétvégén hova megyünk, mit fogok csinálni, mit főzök, amit ő is szeret, stb. Nagyon kemény hetem volt, így semmi másra nem vágytam, mint csendre, nyugalomra. Tök jó lett volna többnyire csak feküdni a jó meleg szobában és végre OL-VAS-NI, és közben picikutya fejecskéjét simogatni. 🙂 Nem akarok most találkozni, sőt még beszélgetni sem senkivel, hiszen hétközben annyi emberrel volt dolgom, annyit pofáztam, hogy egyszerűen elegem van! És még ma, vagy holnap sétáltunk volna egy jó nagyot, de kizárólag olyan helyeken, ahol lehetőleg senki sincs… Alaposan megfuttattam volna a kishölgyet (meg magamat is), elmondtam volna neki mindent, a titkokat is, mert tudom, hogy benne bízhatok. 🙂 Szóval ez volt a terv… Erre ma I. benyögi, hogy mégsem utazik, mert mittudomén, valamit magyarázott, csak éppen nem figyeltem, meg lehet, hogy ő is beteg, talán influenzás, stb. Hát jó… Így most itt vagyok, készül a kaja holnapra is… Vasárnap meg megyek egyedül, talán fotózni, talán franc tudja, de változatlanul nem vagyok kíváncsi senkire és semmire. Ha pedig úgy alakul, hogy találkozom Katával és Ő elkezd nekem mindenfélét mesélni, be nem áll a szájacskája, akkor majd szépen megkérem, hogy hallgasson. (Ezt a megjegyzésemet csak poénnak szántam, de ezt is csak magamnak, ha-ha!) De becsszóra mondom, hogy még Vele sem lenne most kedvem beszélgetni. Persze ez a “veszély” nem áll fenn. 🙂 A fentiek talán furcsák egyeseknek, de oly sokszor leírtam, hogy nekem néha igenis szükségem van a teljes magányra, nyugalomra. Igaz, az agyam (vagy ami van a fejemben 🙂 ) azért jár rendesen, legalább a látszat meglegyen. 🙂 Jó hétvégét mindenkinek! 🙂 Imádom ezt is! 🙂 🙂 🙂

MDCXLVII. Na végre, Kata

  • Igen, erre volt szükségem!
  • Egy nagy alvásra. 🙂
  • Valamikor kora délután keltem és meglátogattam Anyámat, ugyanis mondta már, hogy amióta van a Fb., azóta még kevesebbet járok arra.
  • Igaza van.
  • Így aztán elmentem, megebédeltem és mit kaptam?
  • Egy szép, 1960-as kiadású Copperfield Dávidot! 🙂 🙂 🙂
  • Szóval ismét megállapítottam, hogy nagybátyám ugyan egy nem könnyű eset, de amúgy egy nagyon rendes csávó. 🙂
  • Így aztán kicsi Katának nem kell összetörnie magát, hogy megvegye nekem ajándékba, pedig igazán boldoggá tett volna, de ez Neki nem szempont, megértem.
  • Utána gyalogoltam egy nagyot és ennyi.
  • Pihenek, vintage márkás órákra vadászom, hátha van valahol valami, amit érdemes megvenni és kész. 🙂
  • Most már megint minden érdekel, még kicsi Kata is (persze Ő csak “módjával”) és szép az élet. 🙂
  • Ez volt már?
  • Nem emlékszem, de nem néztem vissza, lényegtelen.
  • Egyébként ez a banda és ez a szám barátnőm, Talika Művészhölgy kedvence.
  • Szerintem is jó zene:
    Na, én meg ezt imádom (többek között 🙂 ):
    Szóval, ha már megjött az életkedvem, kíváncsi lennék, hogy Kata hajlandó lenne-e megszervezni (nem egyedül) egy olyan rendezvényt, ami kezd eltűnni ebből a tetves országból és igazán klassz dolog lenne, Neki is nagyon tetszene! NEM PÉNZZÉRT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (Mert hányok attól, hogy mindig, minden csak a pénz.) Hanem csak mert… Klassz dolog lenne. 🙂 És egy szűk rétegnek, de azért elég sok embernek szereznénk örömet. Na, most megint tippelek… Szerintem Kata szervezőképessége elég jó. Az enyém is azt hiszem elég jó, bár ezt inkább mások ítéljék meg. Sokan lennének hálásak Neki (meg nekem is, bár ezt leszarom és az érdemeket átengedném Neki). Komolyan. És tényleg nagyon sajnálom, hogy évek óta eltűnt innen valami, ami Európában (mi nem vagyunk Európa) még létezik. Nos? 🙂 🙂 🙂 ……………………………..
  • És kérem szépen, itt van Kata télen olyan topánkában, mint amilyenben láttam tavaly 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂 :
    Szöszi, tűsarok és jég
    De azért annyit megjegyeznék: nem hülye ez a csaj (mármint Kata). Szeret jól kinézni, de NEM HÜLYE! És van Neki csizmije is, már láttam, szóval biztos nem ilyenben tipeg mostanában. 🙂
  • MDCXLVI. Ébren, Kata

  • Éjfél körül feküdtem le, de már jó ideje fent vagyok, nem tudok aludni.
  • Pedig nem ettem semmi nehéz kaját, hetek óta egy gramm alkoholt sem ittam, úgyhogy nem tudom, mi van velem.
  • Ez abszolút nem jellemző!
  • Mindig tudok aludni rendesen, sosem ébredek fel közben.
  • Beteg sem leszek, mert azt érezném, különben sem szoktam betegeskedni, de még megfázni sem.
  • Kedvetlen vagyok.
  • Még ahhoz sincs kedvem, hogy Omega órákra vadásszak a neten, pedig egész jól kiműveltem már magam a régi típusokat illetően és pontosan tudom, hogy mit szeretnék, de ez nem egyszerű.
  • Akárhányat is találok a neten, mindegyiknél ott van alatta, hogy “eladva”… 🙁
  • Amit rendeltem már az szép, igen jó állapotú, de 10 napja szervizben van.
  • Ismerek egy megbízható, hozzáértő társaságot, tőlük kértem, hogy nézzék át alaposan, mert szeretném, ha abszolút tökéletes, pontosan beszabályozott lenne.
  • Az eladó egy olasz muki volt, akinél láttam, hogy nem ért hozzá, így nem is faggattam az óra körülményeiről, csak a fotókat néztem meg alaposan.
  • Ki tudja mi történt ezzel az órával 1970 óta?
  • Ha kész lesz, majd értesítenek.
  • De a lényeg az, hogy most ez sem érdekel, semmi sem érdekel, csak bambulok itt, meg persze írom a hülyeségeket…
  • Gondoltam még arra is, hogy elmennék a Belvárosba a Duna-partra jégtáblákat fotózni, de nincs kedvem.
  • Meg köd sincs, pedig az olyan szép. 🙂
  • I. is fent van, úgyhogy nem megyek ki a szobából, mert nincs kedvem beszélgetni sem.
  • Mindezen apróságoktól eltekintve igazából nincs rossz kedvem, nem vagyok depis hangulatban, ez csak amolyan totál leszarok mindent állapot. Nézem, itt még mindig nem működik a mondatok szétválasztása, így aztán hiába írom őket külön sorba, a megtekintésnél egymás után teszi.
  • De ez sem érdekel és biztos, hogy nem fogok írni az adminisztrátornak.
  • Csak így sikerült valamennyire szétválasztani.
  • Persze próbálkozhatnék szövegszerkesztővel, de ahhoz aztán végképp semmi kedvem.
  • Ez a sok felesleges hülyeség, amiket írok, nem ér annyit.
  • Kicsit lefekszem még, próbálok aludni és remélem azért jó lesz a vasárnapom.
  • Katáról sincs kedvem írni…
  • Zenét sincs kedvem hallgatni.
  • Ez már a vég, ha-ha? 🙂
  • Egyesek biztos boldogok lennének, ha igen.
  • Pá.

    MDCXLV. I., Kata

    Most kicsit veszekedtem I. kisasszonnyal, ugyanis ugye tél van. Hideg. Hidegben pedig fázunk ugyebár. Namármost, mit lehet ez ellen tenni egy lakásban? Pl. fűteni. Csakhogy ez nincs ingyen, sőt, elég sok. Úgyhogy kértem tőle +8.000.-ot a fűtései szezonra. Nem hasraütésszerűen, hanem megnéztem az órát és számolok. Pedig érthetően elmondtam neki, hogy én nem keresek rajta egy fillért sem, mert vagyok rászorulva, de! Had ne fizessem azt is, amit fogyaszt! Aztán végül azt mondtam, hogy döntse el, nekem tök mindegy ez a párezer forint ide, vagy oda és nem is fogok szólni többet. Magamban még azt is hozzátettem, hogy akkor jövőre amint jön a hideg elküldöm. 🙂 Ezek nem anyagi dolgok, hanem ELVI! Dolgozik, keres, hát akkor? Én is jóval többet fizetek ilyenkor magamra, és én is eltudnám szórni más értelmes dologra ezt a pénzt. Pl. lovi, drog, kurvák, pia…. Csak vicceltem. 🙂 Jaj! Ott van Kata is a címben és már visszajött szabiról, így írnom kell. 🙂 (Ez is vicc. 🙂 ) Na, de mit írhatnék ezzel kapcsolatban Katáról? Tipp: Kata anyagi dolgokban szerintem korrekt, bár a franc tudja… De ha visszagondolok egy-egy megnyilvánulására, amikor (lassan) 9 éve találkoztunk, azt hiszem jó a tippem. Hát… Ha figyelembe veszem, hogy mennyien próbálkoztak már és próbálkoznak mostanában is, akkor ez egy piros pont. Persze lehet, hogy ebben is nagyot tévedek, de mindegy. 🙂 (Most nézem, nem egymás alá teszi a mondatokat, mint eddig, hanem ömlesztve. Valamit biztos variáltak a programozók itt, csak éppen nem sikerült. 🙂 )

    MDCXLIV. Zene, Kata

    A címben ugyan igen, de egyébként most nem szerepeltetem Katát, szabira küldtem. 🙂 Szóval csak annyit, hogy itt egy más fajta zene, ami szerintem tök jó (normális fejhallgatóval kell hallgatni ezeket, nem valami cincogó gagyival):
    (Bár Kata ma szabin van, azért kíváncsi lennék, hogy tetszik-e Neki. Persze sosem fogom megtudni. 🙂 )

    MDCXLIII. Este, Kata

    Kinyitottam a konyhaablakot, mert dől a füst. 🙂

    Szalonnadarabkákat kezdtem el sütni, bejöttem a szobába, aztán elfelejtettem.

    Ez van, a széndarabkák mentek a kukába. 🙂

    Még egyszer nem állok neki, pedig egyrészt szeretem, másrészt egy pici zsír kell egyes vitaminok oldódása miatt.

    Tegnap egész jó napom volt, vendégem volt, aki időnként eljön hozzám, eszünk, beszélgetünk, egyebek, aztán késő este mindig hazakísérem.

    Itt lakik a közelemben, férjnél van…

    De nincsenek jóban, én meg állítólag kedves, normális vagyok, meg…

    Egyebek. 🙂

    Erről ennyit, ez az én dolgom, magánéletem, nem tartozik ide.

    Aztán valamikor éjfél magasságában gondoltam, hogy talán le kéne már vinni picikutyát egy kicsit, had szaladgáljon, meg persze pisiljen, kakiljon, ugyanis dél óta itthon voltunk.

    I. ugyan délben levitte, aztán lelépett.

    Éjszakára sem jött haza, csak ma.

    Na, de térjünk vissza a kutyasétáltatáshoz…

    Rohadt hideg volt.

    Picikutyának pedig van két ruhácskája, de ami ki volt készítve, azt bizony már régen kinőtte.

    De sebaj, megpróbáltam valahogy ráerőszakolni, ami nem volt egyszerű, de azért 5 perc alatt sikerült.

    Annyira feszült rajta, hogy össze sem tudtam a hasánál zárni.

    Látszott szegénykémen, hogy marhára nem értékeli a dolgot.

    Ilyenkor csak áll mereven, bámulja a földet és hiába szólsz neki, meg sem moccan. 🙂

    Gondoltam megkeresem a másik ruháját I. szobájában, az nagyobb, de abban a kuplerájban, ami ott van, nem találtam.

    (Egyébként soha nem megyek be I.-hez, ha nincs itthon.)

    Ez jó néhány percig tartott és mikor visszamentem az előszobába, picikutya ugyanúgy mozdulatlanul, behúzott farokkal és lefele szegezett tekintettel állt…

    Hát megsajnáltam, így levettem róla a ruhát.

    Akkor persze már elkezdett ugrálni örömében. 🙂

    Végül is minek egy kutyának ruha?

    Ősei farkasok voltak, hófúvásban szaladgáltak, aludtak…

    Szóval semmi baja nem lesz negyed óra kinti szaladgálástól. 🙂

    Alaposan megfuttattam, így nem is lett.

    Ha I. nincs itthon, akkor hozzám bújik éjszakára, egyébként sosem.

    De ez így is van rendjén, hiszen nem én vagyok a gazdája, csak talán valami pótmama féle lehetek számára. 🙂

    I. ma hazajött, egész normálisan elbeszélgettünk, aztán még finom vacsit is készített, pedig direkt mondtam neki, hogy velem nem kell foglalkoznia, megoldom magam.

    De azért finom volt és jól is esett.

    Mostanában egyébként egész jól megvagyunk, amolyan félig-meddig barátként.

    Semmi gondom.

    Szegénynek így is van elég baja, most pl. egy újabb egészségügyi probléma miatt kifizethet 200.000.-ot.

    De megmondtam neki, hogy nem segíthetek, mert hülyének érezném magam.

    Segítsen, akinél alszik…

    Megértette, nem is vár tőlem semmit.

    Nem egyszerű ez a nő, se fizikailag, sem lelkileg, sem agyilag.

    Talán még Katát is verné. 🙂

    Vicc volt! 🙂

    Nekem egyedül csak Katával van gondom.

    Ha-ha, ez is vicc volt, mert Vele sincs.

    Kivéve persze, hogy nagy ritkán szívesen beszélgetnék Vele, de erre esélyem sincs. 🙁

    Jó lenne Neki elmondani dolgokat, hiszen Ő az egyetlen -ismervén néhány részletet az életéből- akinek ezt mgtehetném, de…

    Hagyjuk.

    TALÁN Ő lenne az egyetlen, aki megérti, talán felfogja.

    Ezt 3 perc beszélgetés után látnám.

    Nem akarok semmit, nem akarom keresni, utána menni, semmit, semmit…

    De tudom, egyszer ennek is vége lesz bennem és már nem akarom látni…

    És végül, itt van egy ma készült, amolyan semmilyen kép.

    Erre lakom.

    Csak esteledik. 🙂

    ph17-10

    És zene.

    Engem kissé elszomorítanak, lehangolnak az ilyen zenék, de szeretem őket. 🙂

    MDCXLII. Jóbarát, Kata

    Na, Ő aztán (sajnos) biztos nem.

    Kisaranyos.

    Kurva jó nő, csinos, szexi, és intelligens, okos.

    Nagy a korkülönbség és ő szép, én ronda vagyok, “olyan” szempontból semmi közünk egymáshoz, de tudja, hogy számíthat rám.

    És én is tudom, hogy számíthatok Rá.

    Majd ha megint kuruttyolnak a békák a mező szélén, dumcsizunk.

    Könnyen bele lehet zúgni ebbe a nőbe, de 51 év, több, mint 50 nő, már tudom kezelni a dolgokat, így nincs gond.

    Imádom azt a csajt! 🙂

    Katát is nagyon tudnám szeretni, barátként.

    Kata még jobb nő, annak ellenére, hogy 20 évvel öregebb.

    Legalábbis szerintem.

    De vannak dolgok, amelyeket soha nem fogok elmondani Kisaranyosnak sem.

    Soha!

    Még akkor sem, ha éppen beb…tam, mint most, ha-ha! 🙂

    Itt egy jó kép, természetesen én csináltam. 🙂 :

    ph17-5

    MDCXLI. Munka, Kata

    Őszintén szólva, a legtöbb panaszkodó, csóró embert nem tudom sajnálni.

    Ma futottam bele másodszorra abba, hogy egy barátomnak munkát ajánlok, éspedig hivatalosan, minimum egy évig, amivel napi 7 órában kb. nettó 200.000.-ot kereshet.

    Fixen!

    Tehát nem ügynöki, vagy valami egyéb szélhámosság, hanem “effektíve” MUNKA.

    Ok., azt nem is tagadom, hogy szar munka, de…

    Végezhető, megszokható.

    Reakció: hááááát, nem tudom, majd meglátom, gondolkodom…

    Ha én lennék kaki helyzetben, ugranék rá, ugyanis tisztában vagyok vele, hogy mennyire nehéz állást találni és azzal is, hogy csak érettségivel szinte lehetetlen normálisan keresni.

    Jó, 200.000.-/hó sem éppen hú, mekkora pénz, de nyomorult, dolgozóellenes kishazánkban, igenis nem rossz!

    De csak a siránkozás, jaj, lekapcsolták a villanyt, gázt, internetet, fagyoskodom, mit egyek, tudsz kölcsön adni 10.000.-ot? 🙂

    Na, ne…

    Nálam rohadtul nem így működnek a dolgok!

    Én fiatal koromban is jól kerestem, de össze és vissza is törtem magam, hajtottam, csináltam és igenes kiharcoltam mindig a jó fizetést!

    De aki semmit nem akar tenni, azt nem tudom sajnálni.

    Akkor sem, ha fél év múlva valamelyik aluljáróban látom viszont ezt a barátomat.

    Oly sokszor leírtam: egy nagyon kemény, aljas, embertelen világban élünk.

    Legyünk észnél. 🙂

    Kata?

    Ő jól van szerencsére, “akárhogyan is”… 🙂

    De legalább jól van…

    És, hogy ne essünk ki a ritmusból, a háttérben természetesen egy temető van, ha-ha!: 🙂

    ph17-8

    MDCXL. Jan. 1., Kata

    Nem olyan régen másztam ki az ágyból… 🙂

    Jól vagyok, nem vagyok másnapos és kezdek unatkozni, így most licitálok egy szép Zenithre.

    Az Omegám jön, gondolkodom egy Ulysse Nardinon is, meglátom.

    Jó dolog a régi órák gyűjtése, nem?

    Talán egyszer még egy gyönyörű Patekom is lesz.

    Az lenne a csúcs. 🙂

    I. hazajött, picikutya össze-vissza nyalt örömében, úgyhogy megvagyunk.

    A pasijával szakított, de ez nem csoda, ő ilyen.

    De szerintem a legtöbb picit korosabb nőci egy után becsavarodik és lelép.

    Vagy éppen annyira elviselhetetlen lesz, hogy el kell küldeni.

    Persze a nők meg ránk mondják ugyanezt. 🙂

    Nagy kaland, majd jön a következő. 🙂

    Remélem Kata is kibulizta magát, bár Ő szerintem bizonyos okokból kifolyólag nem nagyon ihat.

    De valószínűleg jól érezte Magát és ez a lényeg.

    Küldtem neki egy sms-t, hogy “Buék.”, de nem reagált.

    Nem is vártam.

    Új év?

    Fogadalmak, ilyesmik…

    Hülyeség.

    Nincs semmi, nem változik semmi, ami talán nem is baj, kivéve ezt a blogot.

    Ez sem fog változni, Katával továbbra sem fogok kibékülni, de nem érdekel.

    Talán az idén nem is fogom látni, de lehet, hogy nem csak az idén, hanem soha többé.

    De az idén sem fogok utána menni, pedig ha nagyon akarnám, megtalálnám.

    Évek óta nem keresem sehol, nem is fogom már.

    Vannak ennék sokkal fontosabb és örömtelibb dolgok is az életben.

    A titkaimat pedig megőrzöm magamnak…

    Mégegyszer: buék.

    És ők sem éppen mai gyerekek, mint ahogyan mi sem 🙂 :

    De legyen valami szép is, nekem különösképpen, ugyanis ifjú koromban jártam fent… 🙂

    Szép képek, jó a zene is.

    MDCXXXVIII. Süti Katának

    Még mindig dugig vagyok sütikkel.

    A legfinomabb a máktorta volt.

    Volt, mert már megzabáltam.

    Kata nem kért, pedig adtam volna Neki.

    Bár szerintem nem szereti, mert a mák nem az Ő ízvilága.

    Legalábbis ahogyan én ismerem.

    Valahogy nem passzol “Kata és a mák”. 🙂

    Persze lehet, hogy tévedek… 🙂

    MDCXXXVII. Szülinap :) , Kata

    Hát bizony most ez sem Katának szól, ugyanis tudjuk már, hogy az Övé március 28.-án van.

    Hanem Nekem! 🙂

    Így aztán boldog szülinapot magamnak, ma lettem 51 éves. 🙂 🙂 🙂

    És aztán nem is olyan magányosan alakultak (és -nak) a dolgok az ünnepek alatt, sőt… 🙂

    Ma délután/estefelé még egy kis buli is lesz.

    Na, nem akkora, mint amekkorát a Kisasszony szokott tartani, de azt is tudjuk, hogy én nem is igazán rajongok a nagy társaságért, felhajtásért és a középpontban sem szeretek lenni.

    A legjobban másodmagammal érzem jól magam, vagy éppen egyedül.

    Katalin tudtommal nem ilyen, bár a magányra időnként Neki is szüksége van.

    Úgyhogy jól telnek az ünnepek, dugig vagyok finom kajákkal, sütikkel, amiket persze nem én készítettem, mert nem vagyok megőrülve, hogy órákat töltsek a konyhában és összekenjek csomó edényt. 🙂

    És végül egy kis zene magamnak.

    Volt már, de olyan szép:

    MDCXXXVI. 100 év, Kata

    Itthon vagyok és úgy telezebáltam magam, hogy mozdulni is alig bírok.

    Viszont sikerült rávennem nagybátyámat, hogy adja nekem a Copperfield Dávidot, állítólag megvan neki, ráadásul egy szép, régi kiadásban.

    Megígérte és remélem nem is felejti el.

    Nincs jó kedvem.

    Boldogtalan vagyok, de ez nálam nem újdonság, periodikusan szokott rám jönni.

    De szerencsére elég ritkán.

    És említettem már, hogy ez akkor is előszokott fordulni nálam, amikor jó kapcsolatban vagyok.

    Persze nyilván a fáradság is, lassan aludnom kéne.

    Oly messzi, oly távol van, de talán már inkább sehol, hiszen változunk.

    És könnyen lehet, hogy sosem az volt, amit én gondoltam.

    Csak egy elképzelés, egy álom és semmi több.

    Talán sosem létezett. 🙂

    A múltkor azt mondta valaki, hogy nem hiszi el, hogy lassan 51 éves leszek, olyan 35-40-re gondolt.

    Ja, lehet, de ez csak a külső.

    Néha viszont 100-nak érzem magam. 🙂

    Jó éjt.

    MDCXXXV. Karácsony

    Nos, akkor hát 9. alkalommal is boldog, nyugodt karácsonyt kívánok itt Mindenkinek. 🙂

    Én tök egyedül leszek, csak anyámat látogatom meg és senkitől nem kapok semmit, “csak” sok-sok finom kaját.

    I. és picikutya sincs, hazautaztak.

    Egyik kedvenc írómtól, akinek egyik művét nagyon szeretném már elolvasni, nem jött, de ez nem csoda és csak (ismét) butaságomat, naivitásomat sikerült itt bizonyítanom.

    Igen tudom…

    Fel kéne már nőnöm és sokkal keményebbnek kéne lennem, de talán majd jövőre, vagy talán sohanapján. 🙂

    Egy kis zene:

    És akkor legyen egy saját karácsonyi képeslap is: 🙂 🙂 🙂

    ph16-283

    És egy nagy kedvenc, talán kitalálható, hogy melyik, ugyanaz az író, mint akire céloztam fentebb:

    carol15

    És végül: ha véletlenül éppen erre járnál, akkor:

    Neked is Kata, boldog karácsonyt.

    MDCXXXIV. Még mindig, Kata

    Ja persze, még mindig, örökkön örökké, hogyne, de most spec. nem Katára gondolok. 🙂

    Ezt az előző bejegyzésemhez kapcsolnám, és még annyit, hogy nem találtam megfelelőt…

    (Azt a bejegyzésemet töröltem, mert túl sok szó esett a Kisasszonyról, de semmi rosszat nem írtam Róla. Remélem senki nem olvasta. 🙂 )

    Pedig mindent áttúrtam a neten.

    Majdnem elkezdtem licitálni kishazánkban egy Omegára, de olvasgatván a hozzászólásokat, kérdéseket az eladóhoz, illetve a válaszait, kicsit furcsa volt az egész.

    Az az óra hamis.

    Egy eredetit, és az övét is bemásoltam egy képszerkesztőbe egymás mellé, kinagyítottam és észrevettem, hogy valami nem ok. 🙁

    Továbbá az óra szerkezetéről sem hajlandó fotót küldeni.

    És még valami: az eredetit tekintve meg volt az a “bizonyos érzés”, az övét nézve nem.

    Gondolom ez csak azoknak érthető, akik némiképp fogékonyak ilyesmire.

    Szélhámos. 🙂

    Nagyon sok hamis órát láttam már életemben, vannak igen pocsékok, de manapság igen jók is.

    Szóval észnél kell lenni, ha nem akar az ember több százezer forintot kivágni az ablakon húszezer helyett. 🙂

    Várok… 🙂

    Katát persze még megközelítőleg sem lehetne hamisítani, annyira speciális. 🙂

    (Csak hülyülök.)

    És akkor most megmutatnám kisbarátnőmet, akinek igen gyakran vannak ugyan lelki bajai, de amúgy okos, értelmes lány.

    És egész jó hangja van, bár a zenei stílusa nekem nem igazán jön be. 🙂

    MDCXXXIII. Baleset, Kata

    Itthon vagyok ma este, ugyanis tegnap ért egy kis baleset éjjel.

    Elütött egy autó. 🙂

    Na jó, ez kissé túlzás, így pontosítanám: csak meglökött.

    Szerencsémre nem komoly, el sem estem, viszont fáj a lábam.

    (Én voltam a figyelmetlen, nem a sofőr.)

    Meg amúgy is most nagyon fáradt vagyok, úgyhogy inkább pihenek, rendesen kajálok, meg vettem egy rahedli vitamint is télre, mert már fogytán volt.

    I. is előszeretettel fogyasztja, igaz, hónapokkal ezelőtt én mondtam neki, hogy egye, de azért úgy gondolom, hogy hébe-hóba ő is vehetne…

    Nem érzem irigynek magam, de…

    Az én felfogásom szerint úgy illene. 🙂

    Szóval, ez történt tegnap.

    Persze tisztában vagyok azzal, hogy Kata attól lett volna igazán boldog, ha egy kamion megy át rajtam (oda-vissza 5x), kipréseli a beleimet és Ő ezt végig is nézi, de sajnos nem ez történt.

    Kissé lehangol ez a gondolat, bár végül is már megszoktam…

    Csak félig tudom az igazi okát, de tulajdonképpen nem is érdekel már.

    Ja: a napokban összehaverkodtam életem legértelmesebb és legjófejebb cigányemberével. 🙂

    Az egész családja régiségkereskedő, ő 18 évig csinálta.

    Félelmetes, hogy mennyire ismeri a régiségeket, egy csomó dolgot mesélt róluk, nagyon érdekes volt!

    És különösebben semmi iskolai végzettsége sincs, még érettségije sem.

    Én nagyon nehezen barátkozom és nehezen kedvelek meg valakit -főleg ha férfi az illető-, de ezt a fazont sikerült.

    Normális, kulturált, szép családja van, rendezett otthona, szóval…

    Ha minden cigány ilyen lenne, akkor nem sok gond lenne velük az biztos.

    Történt még más is, de az nem publikus.

    Nagyon nem.

    Persze Katának ezt is elmondanám, de csak azért, hogy kibeszélhessem magam.

    Néha nagyon jó lenne, csak nincs kinek.

    Vannak barátaim, barátnőim, de nem beszélhetek nekik.

    Ugye furcsa ez?

    Lehet, szerintetek igen, de nekem nem. 🙂

    Az az igazság, hogy néha nagyon magányos vagyok, még akkor is, ha éppen van valakim, komoly a kapcsolat és minden rendben is van közöttünk.

    Igaz, ilyen már elég régen volt, lassan azt is elfelejtem, hogy milyen is az, amikor valaki állandóan a gondolataim között szerepel.

    Na, megyek is, mert tényleg fáradt vagyok, de azért még egy zenét kaptok mára: 🙂

    MDCXXXII. Érthetetlen, Kata

    Nem Katára utalok, hiszen Ő már annyira nem is érthetetlen számomra, mint egykoron volt.

    Hanem arra a haveromra, aki folyamatosan segítséget kér, de ugyanakkor sokadszorra történt már, hogy amit mondok, vagy írok neki, azt szinte észre sem veszi.

    Ma elég volt, megírtam neki, hogy ez így nem fog menni, nagyon sajnálom, de tényleg elég volt.

    Néha nagyon nem értem az embereket, ennél még Kata is érthetőbb.

    Na, mindegy. 🙂

    Az alábbi képnek nem adtam címet, de többen az öngyilkosságra asszociáltak.

    Ez nekem eszembe sem jutott.

    Csak annyi, hogy, “eltűnt”:

    ph16-274

    MDCXXXI. Sehova, Kata

    Nem megyek sehova, nem találkozom senkivel.

    Kóvályogtam, pofáztam eleget a héten és most olyan jó ez a kis nyugalom, meleg, csend.

    Főleg, hogy kitakarítottam, mostam, kaját készítettem, így aztán abszolút semmi dolgom.

    I. nincs, picikutya sincs, tök egymagam vagyok és ez időnként olyan jó.

    Nekem erre szükségem van!

    Röhej, de voltak már olyanok az életemben, akik ezt képtelenek voltak megérteni, sőt mi több, még meg is sértődtek.

    Ezt pedig én nem értem.

    Kata?

    Igen, biztos vagyok benne, hogy időnként erre Neki is szüksége van.

    Ez 100%!

    Most zene sincs, se kép, megyek hajat mosni. 🙂

    MDCXXX. Éjjel, miért pont Katának?

    Hazaértem és hétfőig semmi dolgom, nyugtom lesz végre egy kicsit, bár megígértem egy barátnőmnek, hogy este talizunk, kicsit pátyolgatom a kis lelkecskéjét, de ezt majd még meglátjuk…

    Viszont azt hiszem már nem is vagyok annyira rasszista, mint itt egy-két megnyilvánulásomból talán tűnik néhány olvasómnak…

    Vannak nagyon is normális, dolgos, sőt mi több, igen jó humorérzékkel megáldott cigányok.

    És ezek a cigányok lenézik a lusta, erőszakos, kötekedő és ezeken kívül csak gyerekgyártásra alkalmas cigányokat, hiába a saját fajtájuk.

    Megvetik, szégyellik őket!

    Az utóbbi időben sok jó tapasztalatot szereztem a különböző embertípusokkal kapcsolatban.

    (Cigány, afrikai, kínai, vietnámi, arab…)

    És ennek örülök. 🙂

    Még annyit jegyeznék meg, hogy a cigányok magukat cigányoknak hívják, és nem romáknak, szóval tök felesleges ez a valamely okostojás által kitalált romázás, mert ettől ugyan semmi nem lesz jobb.

    (Mint ahogyan a csóri munkanélkülinek sem lett jobb, ha ezek a világ marhái átnevezték őket “álláskeresőknek”…)

    Aztán még eszembe jutott, hogy talán kéne egy kis magyarázat, hogy “miért pont Katának” mondanám el azt, amit senki sem tud rólam és nem fog megtudni.

    Nyilván ez a kijelentésem is sokak számára csak valamiféle beteges vonzalom, vagy nem is tudom micsoda újabb bizonyítéka. 🙂

    Nos, akkor elárulok egy titkot: semmiféle beteges vonzalmam, ragaszkodásom nincs Kata iránt.

    Ha meglátom, nem lesz spontán magömlésem, nem szaladok utána, nyugodtan tudok aludni és még csak nem is jár a fejemben. 🙂

    Ő semmi más számomra, csak egy egyszerű emberi lény, aki történetesen külsőleg nekem spec. tetszik.

    Nem több.

    Akkor “miért pont…”. Neki?

    Ennek két oka van, az első a kacifántosabb. 🙂

    Egyrészt mert Ő annyira utál, semmibe vesz, hogy abszolút nem érdekelné és pont ezen okokból kifolyólag még arra sem venné a fáradságot, hogy visszaéljen vele…

    Másrészt pedig…

    Ezt egyelőre nem akarom leírni, de csak Miatta. 🙂

    (Pedig tulajdonképpen már leírtam de töröltem is.)

    Érthető????

    Ha nem, az sem baj, nem izgat. 🙂

    Kép:

    ph16-251

    Nagyon szívesen elmennék egy koncertjükre:

    Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
    Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!