Párkereséstől az ügyészségig

MDCLXXX. Sok…, Kata

Nem mondanám, hogy túl jó volt a hetem, de ez nálam így szokott lenni:

jó, jó, jó, rossz, jó, jó, jó, rossz…

Igaz, már túlvagyok mindenen, vasárnap este van és tisztában vagyok azzal, hogy mely dolgokat kell kiiktatnom az életemből.

Annyi jó azért volt, hogy vettem egy modernebb fazonú Omega órát is, ami igaz, a korát tekintve nem éppen új (47 éves), de teljesen újszerű állapotban van és nem volt horror áron.

Na meg persze, hogy hazajött Picikutya (meg I. is)!!!!

Olyan boldog volt, hogy láthat, persze én is, még meg is puszilgattam, pedig állatokat nem szoktam. 🙂  

De ezeken kívül…

Tudnék mesélgetni, de túl hosszú lenne, és amúgy sem érdekelne senkit.

Ha már itt tartunk…

Két dolgot szeretnék mostanában:

1., Régi arany Vacheron Constantint, ami ugye tényleg horror áron lenne, ha lenne…

Legalábbis olyan, amelyiknek az utolsó porcikája is még gyári, eredeti.

2., Egy normális, kiegyensúlyozott, korban hozzám illő, nőies, kedves, az emberi értékeket ebben a tetves világban megtartó, intelligens barátnőt, akivel nem csak dugni lehet, hanem esetleg még beszélgetni is…

Mert ez az utolsó is…

Nem bántom a hölgyet, de én az ő világfelfogását nem tudom magamévá tenni, max. tolerálni, de csak egy bizonyos határig…

Remélem a következő időszakom jobb lesz, majd igyekszem. 🙂

A Kisasszony viszont eszembe sem jutott mostanában, így nincs is mit mondanom Róla.

Jobb is így, mármint, hogy nem jutott eszembe, mert olyankor egy picit még mindig szomorú vagyok.

De azért messze nem annyira, mint 9 éve, mert akkor aztán kész depi voltam, semmit nem értettem, fogalmam sem volt, hogy mi ez az egész, miért?, stb.

Rég volt… 🙂

Zene:

 

MDCLXXIX. Április 20., a Kisasszony

Lassan közeledik április 20.-a…

2008-ban ez a nap vasárnapra esett és a hosszú hideg után ez volt az első tavaszias nap.

Szép idő volt, bár kora délután kicsit csöpögött az eső, éppen akkor, amikor befejeztük az állatkert látogatását és elindultunk a 424 felé.

Ez volt az első és egyben utolsó normális találkozásom a Kisasszonnyal.

9 éve…

Sosem fogja azt írni/mondani, hogy “ok., béküljünk ki”, így jön majd még 9 év, már ami e blogot illeti.

Aztán megint 9, de utána már több nem lesz, mert akkor már én sem leszek, de talán Ő sem.

És ez a sok hülyeség, amit itt leírtam, túl fog élni engem… 🙂

Sajnálom, hogy teljesen értelmetlenül, valójában minden különösebb ok nélkül így alakuljanak emberi kapcsolatok.

De talán egy ilyen is kell az ember életében, talán ebből is lehet valamit tanulni…

Zene:

 

 

 

MDCLXXVIII. Tolerancia, Kata

Nos, akkor hát ennek is vége…

És egy példa arra, ami már meghaladja a toleranciaszintemet.

Az odáig ok., hogy valakinek teljesen más a világnézete, bár ha belegondolok, az alapelvekkel egyetértek…

Becsület, tisztesség, hűség, kitartás, monogámia, stb…

Ezekkel semmi gond nincsen.

De ha egyébként egy nagyon szépen alakuló kapcsolatban valaki azt mondja nekem, hogy nála a testi kapcsolat kizárólag házasságban képzelhető el…

Nos…

Ez már túllép azon a határon, ami még nálam belefér.

És nem azért, mert az a célom, vagy éppen az az elsődleges, hogy mielőbb rámásszak a nekem tetsző hölgyre, erről szó sincs!

Hanem mert én nem akarok nősülni többé, és különben is: hülye lennék úgy összeboronálni magam bárkivel is, hogy pont az egyik igen fontos oldaláról nem is ismerem!

Eltudok képzelni olyan helyzetet, hogy megismerkedem valakivel, szépen alakulnak a dolgok, őszintén megszeretem, de valami miatt nem lehet együttlét.

Pl. betegség, mentális problémák, ilyesmi…

Nem baj!

Várok, várok hónapokig, akár egy évig is és nem fogok félrekufircolni.

De ha a világnézetéből adódóan csak a “házasság szent kötelékében”…

Ez már így tényleg sok.

Már túl vagyok a dolgon, vége.

Annyit viszont megjegyeznék, hogy az intő jelek azért megvoltak: a hölgy rendkívül csinos, fiatalos, kedves, értelmes, művelt, egyebek.

De: utolsó kapcsolat 20 éve, férjnél sosem volt, szülőkkel lakik…

És ugye az a bizonyos “világnézet”, amelyet nem nehéz kitalálni, hogy miről is van szó, de mondom, bizonyos keretek között tudom tolerálni, nem zavar.

És persze eszem ágában sem lenne azon erőlködni, hogy megváltoztassam, hiszen mindenkinek megvannak a “maga kis belső dolgai”, ezeket tiszteletben kell tartani.

És hogy jön ide Kata?

Sehogy. 🙂

Csak annyi, hogy a hölgy 3 nappal előtte született, viszont homlokegyenest az ellentéte Kata beállítottságának, legalábbis ezen a “vonalon”.

Emlékszem, 9 évvel ezelőtt erre is rákérdeztem, mikor találkoztam a Kisasszonnyal.

A válasz egy elég heves “Nem!” volt.

Szerintem ha engem kérdeznének meg erről, én is hasonlóképpen reagálnék, de mint írtam, mások esetében tudom tolerálni.

De csak egy határig…

Más: I. holnap hazautazik 10 napra.

Ez nem baj. 🙂

A baj az, hogy viszi picikutyát is. 

Hiányozni fog. 🙁

Őket pedig kedvelem:

 

 

 

MDCLXXVII. Süti Katának

Nos, eljött a Nagy Nap…

Sok éve, vagy inkább évtizede tervezem, hogy SÜTÖK.

Éspedig sütit sütök.

Így aztán nekiálltam kitakarítani, pókhálótlanítani a sütőmet, majd összekutyultam ezt-azt és a trutyit betettem melegedni.

Fél óra alatt kész is lett és mit mondjak?

Végül is ehető…

Az íze se nem sós, se nem savanyú, se nem édes, se nem keserű…

Szóval franc tudja.

Ha valaki igen nagy képzelőerővel rendelkezik, esetleg képes az önszuggesztióra, akkor talán vanília, vagy citrom, vagy akármilyen ízt vélhet felfedezni, de igazából egyik sem, hanem ez valami új.

Ki tudja, talán ezzel fogok bekerülni a “Halhatatlan Szakácsok” nem túl népes táborába. 🙂

Szóval nem rossz, de azért minden nap nem enném.

Holnap viszont viszek a “pillanatnyilag legkedvesebb hölgy ismerősöm”-nek, bár félő, hogy megutál emiatt, de majd vigyorgok hozzá amikor megkínálom, így talán nem lesz baj.

Rosszul nem lesz tőle, mert nekem sincs semmi bajom.

Hogy mi van benne?

Hát ez bizony titok!

De annyit elárulok, hogy csakis nagyon egészséges, tápláló alapanyagokból.

Nincs fehérliszt, finomított cukor, E, színezőanyagok, egyebek benne.

Sütőpor viszont van, mert az állítólag kell.

Hogy minek, nem tudom, de kell és kész, nincs mese!

Tehát ezen is túl vagyok, legközelebb 25 év múlva nyitom ki a sütőm ajtaját, addig legalább a pókoknak is nyugtuk lesz.

Annyit viszont még megjegyeznék, hogy a “legkedvesebb” természetesen csakis Kata után következik, csak éppen az a gond, hogy ha én Kata kisasszonyt kínálnám sütivel, akkor valószínűleg a fejemhez vágná, majd elküldene a pi…ba.

Még 9 év után is. 🙂

Így aztán Őt nem kínálom, igaz, ez nem is áll mostanában módomban… 

 

 

MDCLXXVI. Beszarás, Sátán II.

Elnézést a csúnya szóért a címben, de ez jutott eszembe, amikor megkaptam a választ.

Először is: TETSZIK NEKI A ZENE!

Másodszor: “Ne add fel, nincs semmi baj.”

Okos.

Tényleg okos, ez már feltűnt, és intelligens is, jelen esetben ez a pontosabb kifejezés.

Rendben, -gondoltam magamban- innentől kezdve én is normálisabb leszek Vele. 🙂

Z., én kedvelem:

 

 

MDCLXXV. A Sátán… :)

Hogyan lehet egy mélyen hívő nőt elzavarni, kiábrándítani magamból?

Tök egyszerű.

Megírom neki, hogy az alábbi video az egyik kedvencem, mert ez olyan SZÉP. 🙂 🙂 🙂

Így biztos azt gondolja, hogy én vagyok a Sátán, vagy mittudomén! 🙂

Egyébként meg minden a legnagyobb rendben, csak néha betelik a pohár. 🙂

 

 

 

MDCLXXIV. A Lényeg

Igen nagy valószínűséggel megértem bárkinek a világnézetét, gondolkodását, már amennyiben ebben van következetesség, “logika”, még ha ez utóbbi oly nyakatekert is.

Megértem, elfogadom, tolerálom, nem bántom.

És nem fogom rátukmálni a saját gondolkodásomat, világnézetemet, mert tudom, hogy úgysem sikerülne.

De kérem szépen, hogy más se tegye, mert bármennyire is ártalmatlan, szelíd lény vagyok, nagyon heves ellenállást fog tapasztalni.

Ne akarjunk egy kialakult embert gyökeresen megváltoztatni!

A hangsúly a “gyökeresen” szón van, mert apróbb dolgokban alkalmazkodni, kompromisszumokat kötni igenis lehet, sőt kell is.

Viszont természetesen beszélgetni lehet.

Beszélgetni bármiről lehet.

De csakis őszinte odafigyeléssel, empátiával.

Úgyhogy erről ennyit, ez a véleményem. 🙂

A fentiek nem feltétlenül egy bizonyos sokat emlegetett hölgyre vonatkoznak, hanem általánosan.

És akkor itt van még egy vidámabb zene:

 

 

 

 

MDCLXXIII. Szülinapra

10. alkalom és 9 év…

Mit is mondhatnék ezzel kapcsolatban?

Nem jut semmi különös eszembe, de talán ez nem is baj.

Tudom jól, hogy hölgyek esetében nem illik firtatni az életkort és nem illik nyilvánosan sem ezt leírni, így -most először- nem is teszem.

(Igaz, nekem ez teljesen lényegtelen.

Egy ember megítélését, akár emberként, akár nőként számomra nem befolyásolja.)

Ha egyszer akár véletlenül, akár szándékosan erre járnál, akkor csak annyit:

 

Isten éltessen még nagyon sokáig egészségben, jó erőben és boldogságban.

 

Virág viszont most sincs.

Virág második alkalommal van.

Viszont egy kis virtuális csokit tudok küldeni, igaz, ez nem ehető, de sajnos csak ennyi áll pillanatnyilag módomban.

És a csoki mellé jár zene is.

Fogalmam sincs, hogy kinek tetszik, vagy éppen kinek nem, de szerintem szép:

MDCLXXII. Tavasz!!!, Katalin

Végre itt a TAVASZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Gyönyörű idő van!

Na, ez kellett az én kis lelkecskémnek! 🙂

Már csak az hiányzik, hogy Kata kisasszonnyal váltsak néhány BÉKÉS szót valami napsütötte helyen, esetleg két kávé társaságában.

És innen lelépjek… 🙂

Ígértem vidám zenét, hát…

Talán ez: 

Meg vidám képet…

Tőlem???

Ha-ha! 🙂

Na, de akkor itt egy rohadt színes giccsparádé, remélem ez elég vidám… 🙂 :

MDCLXXI. Vissza, Kata

Úgy tűnik, sikerült visszatérnem a régi kerékvágásba.

Csak egészséges, tiszta kaja, bár rám jött mostanában a téliszalámi zabálás, de ha elfogyott, akkor azt sem veszek jó darabig…

Cigi már régóta: 4 óránként 1 szál, hétfőtől 5 óránként.

Nagyon szeretném nullára, vagy csak este, mintegy szertartásszerűen 1 szálra levinni.

Sport: ok., megy.

Kapcsolat: tegnap abbahagytuk ezt a szeretői, vagy nem is tudom milyen hébe-hóba dolgot.

Őszintén szólva, untam már az egészet.

Persze, egy egészséges embernek szüksége van bizonyos fizikai jellegű örömökre IS.

És itt a hangsúly az “is”, mert ha csak az előbbi van, akkor bizony a dolgok nem fognak sokáig tartani. 🙂 

És remekül érzem magam! 🙂

Egy-két régi dolgot sikerült felszámolnom, de helyette jöttek újak, ezekről viszont nem fogok beszámolni.

De Katának nem kell aggódnia, Ő maradt, ha-ha! 🙂

(Csak hülyéskedem. 🙂 ) 

Z:

 

 

MDCLXX. Márc. 15.

Szégyen, nem szégyen, de nekem semmit nem jelent, abszolút nem érdekel.

Pedig teljesen magyar vagyok, elég sokáig visszamenőleg megvan a családfám.

És mégis…

Azt hiszem ennek az az egyik fő oka, hogy rohadt nagyot csalódtam magunkban a rendszerváltás után.

Nagyon nagy dolgokat tehettünk volna!

De győzött a szemétség, aljasság, hataloméhség, de legfőképpen a kapzsiság.

Nem az Eu., nem az USA, nem Kína, nem a zsidők, nem a cigányok, és még csak nem is az Alkaida, vagy a rosseb tudja kik.

Ha nem mi.

Csakis mi!

Mi csesztük el.

És továbbra is csak csesszük el. 🙂

Persze engem ez az egész már régen nem érdekel, nem foglalkozom politikával, igyekszem teljesen kívülállóként nézni a dolgokat és ez így jó. 🙂

A képeim jobban érdekelnek, meg még egy sereg egyéb más is, amelyek persze másoknak lényegtelenek.

Egyesek szerint a képeimet már messziről meglehet ismerni, mindegy mit csinálok, mert van egyfajta hangulatuk.

Bevallom, igen, nekem ez is a célom és örülök neki, mert ez egyfajta “védjegy”-ként is felfogható.

Kértek már innen-onnan is képet bizonyos célokra, és én ezt mindig engedem.

Ingyen.

Mert lehetőleg soha senkin nem akarok keresni, utálom ezt az anyagias világot.

Tudom, hogy sokan nem értenek, hülyének néznek, nem szeretik a zenéimet sem, de…

Mennyire érdekel ez engem?

Semennyire! 🙂

Ja, és az eggyel előbbi bejegyzésemet is abszolút komolyan gondolom…

Na, akkor zene!

Meg kép:

MDCLXIX. Tavasz, béke, Kata

Megfogadtam, hogy soha többet…

De olyan gyönyörű idő van és olyan jól érzem magam, hogy csak na! 🙂 🙂 🙂

Így aztán csoda, hogy félreteszem a büszkeségemet?

És még egyszer:

 

                    SZERETNÉK KIBÉKÜLNI KATÁVAL ÉS VÉGLEG LELÉPNI INNEN.

 

Adok egy képet is…

 

 

 

 

 

MDCLXVIII. Kiegyensúlyozottság, Kata

A délelőttől eltekintve egész nap itthon vagyok.

I. végre kimászott a vackából, NORMÁLISAN kitakarított, NORMÁLISAN főzőcskézett magának és NORMÁLISAN elbeszélgettünk.

Nem is tudom, hogy hányszor láttam ezt a nőt így, de nem sokszor.

Azt hiszem, ha minden területen és tartósan ilyen lett volna, akkor nem hagytam volna abba az egészet.

Hát igen…

Kipihente magát, most éppen semmi baja sincsen, úgyhogy tényleg egész normális. 🙂

Még udvarolgatott is, hogy szerinte tök jól nézek ki, mert elég sokat fogytam.

Ja, ez igaz, pocak, háj nincs, igaz, ezért tettem is elég sokat, de én viszont mégis úgy látom, hogy csak-csak kéne egy kicsit híznom.

És ez a nehezebb ügy…

Ugyanis gyakorlatilag semmilyen szénhidrátot (ami egészséges is) nem szeretek.

Na, de ez egy más téma, nem tartozik Rátok, ha-ha! 🙂

Szóval I. legközelebb majd talán jövőre lesz ilyen. 🙂

Picikutya pedig nem csak a Draconiant szereti, hanem a Merciful Nuns-ot is. 🙂

Több számukat is az ölemben hallgatta végig, közben hegyezte a kis füleit, szóval nagyon aranyos volt. 🙂

Az egyik nagy kedvencemet, a Fields of the Nephilimet viszont ki nem állhatja.

Akkor kimenekül a szobából. 🙂

Ha már zene…

Kíváncsi lennék, hogy Kata manapság miket hallgat, miket szeret.

De szerintem ezt mostanában nem nagyon fogom megtudni.

Talán majd még 9 év múlva…

És akkor tessék, egy példa, amitől Picikutya menekülőre fogja, de talán még a szomszédaim is, amikor üvölt 🙂 🙂 🙂 :

(Viszont én imádom. 🙂 )

És akkor a mai napra egy kép se maradjon el:

 

 

 

 

 

 

MDCLXVII. Hét, Kata

Ez a hét is jól telt, de azokról a dolgokról, amelyeket művelek, továbbra sem óhajtok itt beszámolni. 🙂

Itthon minden rendben, I. megkezdte szokásos maratoni alvását, amit csak azért nem értek, mert van egy újabb pasija.

Akkor hát miért van itt, miért nem mennek valahova, miért nem nála tölti a hétvégéjét???

Fogalmam sincs, de nem is érdekel, nem kérdezek semmit.

Szerintem azért, mert talán tart attól, hogy a férfi rosszul lesz a furcsaságaitól. 🙂

Pl. ahogyan tud viselkedni, szexmánia, táplálkozási szokások, eszement kapkodás mindenben, aztán órákig tartó mozdulatlanság fekve, meg egyebek. 🙂

Eleinte nekem is szokatlan volt sok minden, de mivel tulajdonképpen egyik furcsasága sem káros senkire nézve, viszonylag könnyen elfogadtam és soha nem is csesztettem semmiért.

Ő ilyen és kész.

Ennyi idő után pedig már fel sem tűnik semmi, hiszen megszoktam.

Picikutya végre nem pöttyözget, így aztán a kicsit erőszakos udvarlás is abbamaradt. 🙂

Na, de nem is írok több hülyeséget, jön a tavasz, szép az élet! 🙂

 

MDCLXVI. Semmi, Kata

Lefekszem, de egyáltalán nem vagyok álmos.

Ez az inaktivitás, passzivitás egyáltalán nem jellemző rám!

Ma tulajdonképpen nem csináltam SEMMIT. 🙂

Döglöttem, szundikáltam, meg zabáltam.

Házimunka?

Szinte semmi.

Elmostam 1db kanalat.

Amikor éppen nem döglöttem, akkor itt ültem a gép előtt, zenét hallgattam, olvasgattam, meg licitáltam egy Omegára, de az utolsó másodpercekben elvitték előlem.

Szép volt pedig, de nem izgat, legyen vele boldog az új tulajdonosa.

Nem is beszéltem/leveleztem ma senkivel.

Vörösbort sem ittam egy kortyot sem, csak banános üdítőt.

Szóval, a mai nap a semmittevés napja volt. 🙂

Néha kell egy ilyen is, nem?

Ja, nem is sétáltam, nem voltam sehol.

Az előző rövid bejegyzésem alapján talán úgy tűnhet, hogy rám jött a depi, de nem.

Tök jó kedvem van.

Még picikutyával sem játszottam, de azért egy kicsit megvakargattam. 🙂

Persze annyira inaktív, mint I. nem tudnék lenni.

Egész hétvégén csak alszik, vagy nyitott szemmel fekszik és ma is csak azért evett valamit, mert bevittem neki a szobába 2 kekszet sajttal…

Fura ez a nő, de már régóta nem gondolkodom rajta, megszoktam.

Kata?

Ma nincs Kata sem… 🙂

Nyugizene, tök jó:

 

 

MDCLXV. :(

Igen, kipihentem magam, és nagyon ráérek…

Most éppen azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne egy sereg dolgot -amelyeket hülyén csináltam- újra kezdeni.

De ami elmúlt, az már csak a gondolatainkban létezik, valóság talán sosem lesz már. 🙁

Zene:

 

MDCLXIV. Kata, Kata

Jó hetem volt. 🙂

De nem részletezem. 🙂

Megismerkedtem egy tök aranyos 40-es nőcivel.

Ezt azért említeném külön, mert olyan ritka, hogy egy középkorú nő úgy igazán tetszik, legalábbis az első benyomás alapján, azaz értelmes, kedves, mosolygós, jó alakú, csinos, stb.

Szerintem ez elég ritka, már csak azért is, mert az emberek zöme el van hízva, meg amúgy is komplett hülye, merev, idegbeteg, stb. 🙂

De ez a hölgy -első ránézésre- egész rendben van.

Bizonyos okokból kifolyólag fogunk még találkozni.

A hátteréről nem sokat tudok, lehet, hogy egyedül van, legalábbis férj már régóta nincsen.

Tudom, hogy hol lakik, tudom, hogy mit csinál, de eszem ágában sincs utána koslatni, azaz úgy szervezni a dolgokat, hogy “véletlenül” találkozzunk, meg ilyesmi.

Teljesen annak a híve vagyok, hogy hagyom a dolgokat, aztán vagy szerencsém lesz, vagy nem, de abszolút a sorsra bízom.

Találkozgatni fogunk (“bizonyos okokból kifolyólag” ugye 🙂 ) és akkor beszélgetünk, aztán talán x-dik alkalommal elhívom valahova, persze csak ha tényleg egyedül van, meg úgy ítélem meg, hogy van értelme.

Senki után nem szaladok, nem zaklatom, ahogy esik, úgy puffan. 🙂 🙂 🙂

De tényleg aranyos. 🙂

Egyébként Katának hívják. 🙂

Amikor bemutatkozott, kérdeztem, hogy Katinak, vagy Katának szólítsam-e, mondta hogy mindegy.

Gondoltam, akkor legyen Kati, mert ugye Kata csak egy van, ha-ha! 🙂

De aztán meg úgy gondoltam, hogy inkább Kata, egyszerűen azért, mert mert nekem a Kata jobban tetszik, mint a Kati.

Ja, a telefonszáma is megvan, de…

Nem.

Tényleg nem.

Itthon?

Picikutya egész héten nem hagyott békén…

Még mindig megvannak a kis pöttyöcskéi, ebből és abból adódóan, hogy én hím vagyok, ő meg nőstény egyhuzamban udvarolgatott. 🙂

Olyan hangokat adott, amilyeneket még sosem hallottam tőle, közben ugrált rám, akárhova mentem a lakásba, jött utánam, még akkor is, amikor itthon volt az “anyukája” (I.).

Pedig elmagyaráztam neki, hogy igen, ő egy nagyon csinos, okos, meg szexi kishölgy, csak éppen egyetlen bajom van vele: hogy KUTYA. 🙂 🙂 🙂

I. jót derült rajta, amikor ezt előadtam Picikutyának, bár nem sokat értett belőle, mert az udvarlás tovább folytatódott. 🙂

Szerencsére ma már alább hagyott a dolog egy kicsit, remélem most már tényleg vége a tüzelési időszaknak.

I. egész normális, kétszer el is mosogatott helyettem, szerintem akar valamit és készíti elő a terepet. 🙂

Meglátjuk. 🙂

Sok egyéb dolog történt még, de…

Azok az én magán dolgaim. 🙂

Jó hétvégét mindenkinek. 🙂 🙂 🙂

 

MDCLXIII. Adók, Kata

Sehova nem megyek, csak kajálni egy kis helyi étterembe.

De lehet, hogy kicsit sétálok is. 🙂

Van egy pár elintézendő ügyem, azokat fogom átgondolni.

Meg lassan ugye adózni is kéne… 🙂

Tulajdonképpen én “jóban vagyok” (???!!!) a NAV-val olyan értelemben, hogy soha nem voltak velem szemetek.

Majdnem minden évben személyesen voltam náluk, megbeszéltük a dolgokat, udvariasak, kedvesek voltak és még értettek is az ügyintézők a dolgokhoz, ami azért kishazánkban nagy szám. 🙂

Az, hogy kegyetlenül lehúzzák az embert ebben az országban, nem a NAV hibája, ugyanis ők csak végrehajtói a sok szemét tetű döntéshozóinknak, akik ott rohadnak a parlamentben.

(Direkt a kis “p”!)

Azt hiszem igénybe fogom venni most azt a lehetőséget, hogy első körben csinálják meg ők, aztán majd meglátjuk… 🙂

És még vannak más dolgok is, de azok nem tartoznak senkire.

Utálom az ilyen hivatalos baromságokat, de…

Kell.

Akkor hát essünk túl rajtuk és kész, nem igaz? 🙂

Szóval, ma komoly leszek… 🙂 🙂 🙂

I?

Úgy tűnik, hogy ma éppen nincs kivel kufircolnia, ilyenkor maratoni alvást szokott rendezni.

Egész nap alszik, éjszaka is alszik, jobb esetben egyszer felkel pisilni, meg a hűtőből bekap két falatot.

Megszoktam és végül is az ő dolga.

Ilyenkor igyekszem teljesen csendben maradni, mert én sem szeretem, ha zavarnak az alvásban.

Már megtanultam mosogatni is csörömpölés nélkül! 🙂

Picikutya meg éppen pöttyözős időszakában van, úgyhogy nem nagyon engedem be a szobába, bár ma már nem láttam nyomokat, talán elmúlt.

Elviszem őt is magammal, had örüljön. 🙂

De csak pórázon, mert még megizéli valami nagy dög.

Bár én nagyon ürülnék a kiskutyáknak, I. viszont hallani sem akar róla.

Szóval ennyi…

Csak az a sok hivatalos baromság… 🙁

Kata?

Semmi.

Remélem Ő is jól érzi Magát, pihenni is tud, mert ez fontos.

Zene, ez olyan szép:

 

 

 

 

 

MDCLXII. Számítógép, Kata

Nem tudok aludni, de nem is akarok, pihentem eleget az utóbbi napokban. 🙂

Nekiálltam totál átnézni a gépemet, minden szempontból.

Ez egy jó két órás elfoglaltság volt.

Semmi gond.

12 éve foglalkozom számítástechnikával, sokat szívtam régen a tudatlanságom, meggondolatlanságom miatt, de már évek óta nincs semmi baj.

Még kicsi se.

Régebben sokat fórumoztam számítástechnikai ügyben, de megfigyeltem, hogy hiába írok le valakinek valamit ezerszer, hogy mit tegyen, vagy éppen ne, nem tartja be.

Éppen ezért nem is érdekel az egész, inkább csak derülök rajta, amikor ugyanabba a problémába egyesek újra és újra belefutnak.

Már nem vagyok hajlandó hosszan és pontosan irkálni vadidegen embereknek, mert tudom, hogy úgyis szarnak rá. 🙂

Persze a család, néhány normális ismerősöm más kategória…

Szegény anyám szokott nagy ritkán a legjobban kiakasztani. 🙂

Jó, igen, tudom, az anyám, meg idős…

Éppen ezért ez a kiakasztás nem komoly, nem is tart sokáig nálam. 🙂

Tettem a gépére egy progit, amivel innen tudom az övét vezérelni, hogy ne kelljen már minden apró hülyeségért szaladgálnom.

Azt meg nem tudja használni… 🙂

Mindegy, végül is az a lényeg, hogy az én gépem teljesen rendben, teljesen kitakarítva (manuálisan is, kb. 15 perc), ha-ha! 🙂 🙂 🙂

És ilyenkor mit kell tenni?

Egymilliószor leírtam, mégsem csinálja senki, pedig ehhez már külön progit sem kell venni, vagy éppen lopni, mert a win7-től be van építve.

Fogadni mernék rá, hogy aki erre jár, talán 20-ból egy tudja.

De egye fene, leírom 1.000.001-szerre is:

RENDSZERMENTÉS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

(Megjegyzem bizonyos esetekben a rendszervisszaállítás sem segít, mert még külső lemezről sem fut le.)

…………………………………

Ez a koncert is tök jó lehetett, bár itt a zene minősége kifogásolható:

Itt van viszont normális minőségben, szuper! 🙂 🙂 🙂

Megcsináltam egy kedvenc képemet színesben is, szerintem így jobb, mint fekete-fehérben.

Címe: “A bója”.

Tessék:

 

 

 

 

 

 

 

MDCLXI. Zene, Kata

Keresek egy zenét.

Pontosabban, a zene megvan, csak éppen fogalmam sincs, hogy kik, mik…

Na, és most jön az, hogy ha tegyük fel, jóban lennék Kata kisasszonnyal, akkor -9 év után- ezt először ki is használnám!

(Megjegyzem 9 éve ilyenkor már javában leveleztünk, de szerintem már telefonon is beszélgettünk elég hosszan. És én olyan boldog voltam! Mindenkinek mutogattam a kis elég pocsék minőségű fényképét, hogy VÉGRE! Mint egy kis tini, pedig már akkor igencsak 40 felett jártam és rengeteg nő volt az életemben. Oly rég volt minden és annyi minden változott azóta! Annyi minden történt, annyi minden változott bennem is! Persze akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. 🙁 )

Ő ugyanis zeneileg meglehetősen otthon van.

Valamikor volt egy nagyon szépen elkészített saját oldala is, de azt sajnos bizonyos körülmények egybeesése miatt törölte.

Talán én is közrejátszottam ebben.

Ezt sajnálom, de…

Magamtól, “csak úgy” ilyesmit sosem tettem volna…

De ezt hagyjuk, régen volt.

Nem teszem ide azt a számot (talán majd ha meglesz a címe, előadója), mert itt senki sem fog segíteni.

Így inkább énekes kisbarátnőmhöz fordulok.

Szerintem ő is tudni fogja. 🙂

Viszont itt egy kis újdonság!

Ez is nagyon jól sikerült!

Sőt!!!!!

Többszöri hallgatás után elmondanám, hogy KURVA JÓ ZENE!!! 🙂

Merthogy ez is pontosan az én zenei világom. 🙂

Azt már tudjátok, hogy őket is nagyon kedvelem ám! 🙂 🙂 🙂

 

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!