Párkereséstől az ügyészségig

MDCCIV. Józan ész….

Anyám rendben van eddig, nagyon jók az eredmények állítólag, úgyhogy visszatért a jókedvem! 🙂 🙂 🙂

Bármi is érjen, bármi is történjen, soha, de soha nem leszek gyáva és nem fogok menekülni egyfajta “transzcendens világba”.

Mindig megakarom őrizni a (viszonylag) józan eszemet, a racionalitásomat, de ami a legfontosabb, igyekszem ember maradni!

Számomra bizonyos dolgok, pl. a “különlegesség” semmi mást nem jelentenek, mint pszichésen/lelkileg súlyos sérülést.

Semmi többet!

Persze adott esetben megértem.

De ha így is alakul valakinek az élete, akkor küzdenie kell, hogy visszatérjen a valóságba!

Na, ez a véleményem, csak úgy, általában minden magyarázat nélkül. 🙂 🙂 🙂

Amúgy meg lesz két kis madárkám is, aranyosak. 🙂

Kutya, madarak, tök jó!

Egyébként múlt héten I.-vel -hosszú idő után először- elmentünk együtt valahova, most éppen a Duna-partra.

Említettem már, hogy itt nálunk igazán szép, érintetlen helyek vannak, egy kis öböl például, ahol lehet fürdeni.

Csend, nyugalom, jó levegő, meg persze Picikutya is ott volt…

Említettem már azt is, hogy I. nagyon természetesen viselkedik, és én ezt értékelem, meg sem fordul a fejemben, hogy kihasználjam.

Kapásból ledobálta magáról az összes ruhát, fejest ugrott a vízbe és átúszott egy kis szigetre.

Én ugyanezt tettem…

Aztán meg pucéran feküdtünk egymás mellett, beszélgettünk, napoztunk…

Semmi szexualitás, vágy, semmi….

Természetesség…

Mégis hány magam korabeli nőcivel lehet ezt megtenni???

Nagyon ritka… 🙂 

 

MDCCIII. Narancs, legyen most Kata is… :)

Tök jó kedvem van, ezért vettem egy üveg Cointreau-t, bár gőzöm sem volt milyen, csak ez volt a legdrágább a boltban!

Megittam az 1/3-át, így most kissé be vagyok b…va! 🙂

Miért?

Mert szeretett Anyukám állapota eddig nagyon jó, legalábbis azt mondta a doktornéni (egész csini), meg a fődoktorbácsi (ő nem) is!!!!!! 🙂

Szóval most boldog vagyok!

Igaz, egyelőre még csak a sejtek irtásánál tartunk (majd jön az un. “feltöltés”), de eddig minden kurva szép, kurva jó! 🙂

És Anyukámnak is jó a kedve, még nem hullott ki a haja (bár ez nem érdekli), szóval olyan boldog vagyok, hogy már el is bőgtem magam az előbb… 🙂

De ok., semmi gond, ez a narilikőr tényleg finom, kicsit erős (40%), de fasza!

Na, jó kedvem van!

…………………………………………..

I.?

Szegénykém megint kórházba megy…

Zsibbad a bal karja, ferdén állt a szája, stroke?????

Nem tudom, nem vagyok orvos.

Arca begyulladva, már tényleg felkéne vágni.

Oly sokszor leírtam: I. nem rossz ember, csak hülye…

És ezt tényleg nem bántásból írom, de tudom, hogy amiken eddig keresztül ment, azt nem sokan csinálták volna végig ép ésszel.

Ezért hülye.

Meg elviselhetetlen.

Szexmániás.

Na jó, ez egy darabig persze ok… 🙂 🙂 🙂

Kérdem én, melyik 52 éves nővel tehetem meg, hogy elmegyünk  a Duna-partra, ledobálja magáról a ruháékat és beugrik a vízbe úszni???

Én meg utána, ugyanígy.

Aztán meg előszed egy üveg rosébort, meg csokit a táskájából????

És semmi szexualitás, csak természetesség….

Semmi udvarlás, rámászás, csak természetesség, bár annyit megengedtem magamnak, hogy megjegyezze,m, hogy szép puncija van…

De ennyi, semmi több.

Beszélgettünk, úsztunk nagyokat, természet, vadregényes táj, sehol senki, meg picikutya…

És ez pontosan én vagyok…

Kérdem én: melyik magamhoz korban illő nővel tehetem ezt meg????????

Nagyon ritka!

Hajcsavar, meg sorozatok, meg, vasal, meg mittudomén!

Agybaj.

Ezért nehéz talánom valakit.

Meg rockkoncert, meg éjszakai mászkálás a Várban óbégatva….

Ezért, faszom, contreau, de hülye neve van, mindegy, finom, csak, bebaszó…

Ja, meg kisaranyois……

Ő egy bombázó, kurva helyes, jó seggű, szexi, borotválja, egyebek….

Nekem ilyen nőci nem kell, komplexusom van, én ronda vagyok, ő bomba, ja meg az anyagi igényei, bár ez nem gond, csak harapok, ha valaki iki akar használni…

Magának persze lófaszt sem tud termelni, majd a pasi…

Aha…

De velem rendes, nem lehúzós, haha, úgysem menne, pedig tudja, hogy nem vagyok ágról szakadt madárka, vagy egér, lényeg: elég jól tiszteletben tartjuk egymást.

Talán azért, mert én egyenes vagyok vele, és emberként kezelem, bár tényleg jó alakja van…

Na, még említem A-t, kurva mélyen hívő, izé…

Minden szélsőséget elítélek.

A szélsőségeket többnyire pszichésen problémásoknak tartom.

Rohadtulösszevesztünk….

Nos,,,, alig látiom már sa betűkettt….

 

98%-ban minden szélsősége, magát “külömlegesnek” tartó ember számomra nem egéb, mint pszichésen súlyosan sérült.

Ennyi…

A. is az.

És még elmagyarázza, hogy elég szomorú, hogy nem a szüleimmel lakom, meg izé….

51 évesen.

Meg hogy a férfiak őt nem teheti boldoggá, cvsak Jézus, aki meghalt értümk, meg egsebek.

Nekem ez sok.

sok, sok, sok…..

KJa, Picikutya.

 

Nem éppemn egy vizikutya.

Egyíszer őpróbáltam fürdetni, de csak állt a kádban mereven, bvehúzott farokkal, maga elé meedten…

Löocsoltam, de semmi….

Persze maikor kivettem, megtörültem, már ugrált örömében….

A Dunába sem nagyon jött be, csak a lábait dugta bele, I. meg fél üveg botrán beúszott, persze én utána, jól úszom, meg erős vagok sport), de elgondolkodtam, hogy ha baj van ki tudom e húzni?

 

Veszélyes.

Hirtelen máélyül, iszapos, stb…

Ott halt meg eghy osztálytársam húga, pont a leghelyesebb, az Eta, nagyon sajnáltam, de én jól úszom, csak veszélyes.

Narilikör fogy, már tényleg ök mindenhoba, bocs………

……………………………………………………..

most kata….

Fájó pint…

Tudom utál, lenéz, ronda vagyok, meg mittudomén, leszarom…

de mi a faszt tegehetnék, hogy váltsajk vele néhéyny szót????

Mit???????????????????????????????????????????????????????????????

Pedig tudja jól, hogy itt vagyyiok.

gyönyörű az a nő, öreg lassan, persze, de én is is, mindenki, megy az idő.

kicsi kedvesség, néhéány szó, és megyek innen….

7000 volt ez a lötty, kurva erős, kész, ennyi.

nem is kéne beszélni, szeretném látni, lassan 10 év…

Nem vagyok hülye, aberrált, miét oly nag kívánság ez az élettől,??????????????????????????????????

D le van….

Mindeg, nem báéntom.

Pedig tudom, hogy tudja, sz nem indok, hogy utált, nem, hogy ronda vagyok, semmi sem.

zéámomra Ő az eszmei, persze cak külsőleg, meg én jó vagok, Ő nem….

Na, mindegy, Anyukám jól van, minden le van szarva, hányingerem van ettől, acointreutró,…

megyek, pá,

 

 

 

 

 

 

 

MDCCII. De…

…legyen bárhogyan is, történjék bármi, fájdalom-boldogság, bánat-öröm, kudarc-siker, nekem akkor is

 

ÉLNI, ÉLNI, ÉLNI KELL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 

 

 

 

MDCCI. … + .

Optimista vagyok.

Várunk.

Folyamatban az első adag kemoterápia, szegény anyám hol nagyon rosszul van, hol pedig egészen jól.

Ha ez nem sikerül, jön a második menet.

Több nem lesz…

I. nagyon rendes mostanában velem, talán ő az egyetlen.

Ő tisztában van a dolgokkal, tisztában van azzal, hogy mit érzek, hiszen elég kemény élete volt, és tulajdonképpen most sem olyan egyszerű neki.

De a “nagyon-nagyon hívő” hölgyeménnyel megint összevesztem és már teljesen kiábrándultam belőle.

Mint nő, számomra teljesen rendben, de…

Hagyjuk.

Ő is csak azt a meggyőződésemet, vagy inkább tapasztalatomat erősíti, hogy a prédikáció a szépről és jóról, csak szöveg.

Valóságban teljesen más.

De nem bántom, mert igen erősen az az érzésem, hogy tulajdonképpen nem tehet róla.

Egyszerűbben: ő beteg.

Nem kérdeztem még rá, de nem is fogok, mert semmi közöm hozzá.

De a legjobb barátom mostanában Picikutya.

Neki mindent elmondhatok, érzi, ha nagyon szomorú vagyok.

Most is itt van az ölemben. 🙂

Egyébként már megakartam venni I.-től.

Ajánlottam érte 300E.-ot, aztán 500E.-ot, de tudom jól, semmi pénzért nem adná nekem. 

És ez így is van rendjén!

Megyek, nincs kedven többet írni…

Most nincs se kép, se zene, semmi kedvem hozzá… 🙁

 

 

 

 

MDCC. …

Tisztában vagyok vele, hogy nagyjából kik olvassák itt az irományaimat.

És tisztában vagyok azzal is, hogy mit gondolnak rólam.

Talán valami olyasmit, hogy megismertem egy nőt, beleszerettem, aztán “bekattantam” és ez örökre (???!!!) megmaradt bennem.

Nem igaz.

Talán azt is gondolják, hogy elmebeteg vagyok, esetleg aberrált, vagy egyenesen pszichopata.

Nem igaz.

Talán csak egy idióta, hülye, aki nagyobb jelentőséget tulajdonított valakinek, mint normális esetben kellett volna.

Nos, ebben van valami…

De teljesen mindegy, hogy ki mit gondol, egy biztos: jót nem.

Ennek ellenére leírom az alábbiakat.

Egy darabig nem leszek.

Utána vagy végleg távozom, vagy nem.

A fentiek ellenére leírom az indoklásomat is, hogy miért.

Végül is lassan 10 éve vagyok itt, talán ennyivel tartozom, bár nem hiszem, hogy itt bárkinek is bármivel tartoznék, illetve ha mégis, azt már régen megtettem, többször is.

(A bocsánatkérésekre gondolok.)

Nos…

Anyám sok hónapja betegeskedik, kórházban is volt.

Én ebből az egészből csak annyit tudtam, hogy fáradékony, fogy, egyebek, de ezeket betudtam annak, hogy már elég idős.

Ma megtudtam, hogy rákja van, de hogy pontosan miről van szó, nem írom le.

Holnap hosszabb időre bevonul az egyik kórházba.

És hogy mi lesz…

Nem tudja senki sem.

Kezelés fél-egy év, túlélési esély 5-15%…

Pocsék érzés…

Csak kavarognak a gondolatok a fejemben…

Vigyázzatok magatokra, egyszer majd jelentkezem. 

 

MDCXCIX. Érzés, Kata

Vagy két napja senkivel nem beszéltem, kivéve egy nővel meg a Picikutyával.

A hölgyemény régi ismerősöm, már volt “dolgom” vele, így aztán nem okozott különösebb nehézséget elsétálgatni este egy közeli parkba, vettünk közben egy üveg tojáslikőrt és elbeszélgettünk.

Többek között…

A likőr javát viszont én ittam meg, finom.

De amikor hazaértem…

Üresség, üresség, üresség… 🙁

Még jó, hogy itt van ez a kicsi kutya, különben kész depi lennék.

Nem nekem való már ez az egész, nem jelent semmit, nem ez kell, kéne, de igazából én már magam sem tudom, hogy mi is kéne.

Azóta Eddát hallgatok. 🙂

“Álmodtam egy világot magamnak…”

“Hol van már a szép világ…”

“Fejed fölött múlnak el az évek…”

“Titkaim nem őrzi senki meg…”

És:

“Időm kevés…”

Igen, nagyon kevés már…

Ez van. 🙂

Itt egy régi számuk, félig-meddig ezeken “nőttem fel”:

(“…kereslek, míg el nem érlek…”)

Mielőtt meghalok, mindenképpen.

 

 

 

MDCXCVIII. Hétvége, Kata

Egész hétvégén nem tudok menni sehova, ugyanis I. ma elmegy és csak kedden jön vissza.

Egy sérült gyerekre kell vigyáznia innen kb. 200km-re.

Egyébként meg van valakije, ami persze nem újdonság számomra, de ez a valaki kivételesen egész szimpatikus.

Amikor megmutatta a fényképét, nem is illettem a szokásos kedves jelzőim valamelyikével, mint pl. vadbarom, idióta, szélhámos, link, kretén, elmebeteg, pszichopata, egyebek. 🙂 🙂 🙂

Semmi ilyesmi nem jutott eszembe, mert végre tényleg egy normálisnak tűnő emberkét szedett össze, ráadásul állítólag jól meg is vannak.

Az illető képes néhány órára elutazni is oda, ahol most I. lesz, csak hogy láthassa.

Óóóóóóóóó, ez szép. 🙂 🙂 🙂

Sajna még csak néhány hete ismerik egymást, így aztán…

Ki tudja mi lesz.

I. végre megérdemelne egy normális társat magának, rendes csaj ő, csak szokni kell… 🙂

Mert bizony elég fura dolgai vannak, de tényleg rendes nő.

Szóval, Picikutya ismét rám van bízva…

Persze azért nem fogunk a lakásban kuksolni, majd mászkálunk, de csak itt a környéken, meg fürdünk a Dunában.

Ahol én lakom, ott igazán vadregényes, szinte teljesen érintetlen a part, van egy kis erdő is, szinte teljesen zárt öböl és általában sehol senki, még horgászok sem.

Van egy kutyás barátnőm, akit gondoltam elhívnék, de nagyon messze lakik, úgyhogy biztos nem fog jönni.

Egyelőre ennyi…

(K. meg még mindig szabin van. 🙂 )

Itt egy új szám az egyik kedvencemtől, de ez valahogy nekem nem igazán jön be, másoknak talán jobban tetszik:

 

 

 

MDCXCVII. Dávid, Kata (II.)

Kellett néhány nap, de most kiegészíteném az előző bejegyzésemet.

Egy gyerek felnőtté válása.

Ha ebből a szempontból nézem, akkor igenis nagyon jó.

Telis-tele olyan gondolatokkal, érzésekkel, amelyeket valaha én is éreztem, bár ez már olyan régen volt (51 vagyok), hogy el is felejtettem.

Ezért a néhány nap. 🙂

Pl. milyen érdekes, hogy amikor felnőtt fejjel egy gyerekkorom helyszínén jártam, akkor az mennyivel kisebbnek tűnt, vagy problémák a korommal, vagy ami akkor rohadt fontos volt, mára már semmit sem jelentenek, stb.

Na, de senkit nem akarok többet ezzel untatni, aki még nem olvasta, az olvassa el. 🙂

( K. kishölgyről ma sincs mondanivalóm, szabadságoltam. 🙂 🙂 🙂 )

Hallgassunk inkább zenét, szép, nyugis:

 

 

MDCXCVI. Dávid, Kata

Fene tudja…

Éjszaka kivégeztem szegény Copperfield Dávidot, azaz elolvastam. 🙂

Dickenstől -ha jól emlékszem-, sajnos csak két regényt olvastam, a “Twist Olivér”-t, illetve a “Nehéz idők”-et.

Mindkettő jobban tetszett. 

Miért?

Mert valahogy úgy éreztem, hogy nincs befejezve.

Vertikálisan, meg horizontálisan is.

Meg keresztbe, ha-ha. 🙂

Komolyan.

De azért tetszett. 🙂

Filmek: egy új elméletem szerint legtöbbször azok nézhetők, amelyek legalább két óra hosszúságúak.

Láttam mostanában néhány hosszú filmet és tetszettek.

Igen, baromság ez az “elmélet”, de eddig bejött. 🙂

Gondolom, mert ha ennyit szánnak egy filmre, akkor csak-csak oda is figyelnek rá.

Na jó, tényleg hülyeség… 🙂

Egyébként meg itt van a fogadott kislányom. 🙂 🙂 🙂

 

MDCXCV. Ez van, Kata

Soha ne legyen rosszabb hetem! 🙂

Egyébként meg fizettem, mint a katonatiszt és nem is érdekel már.

Ha az ember sosem mer, akkor bizony sosem nyer.

De ha mer, akkor számoljon azzal, hogy veszíthet is.

És legközelebb olvassa már el az apróbetűs részt… 🙂

Tanulság pár százezerért kicsit ugyan drága, de még mindig jobb, mintha pár millióba került volna. 🙂

Kekeckedni lehet egy darabig, húzni az időt, de persze tudom jól, hogy felesleges, hiszen a “nagyobb hatalmak”, jog ellen tehetetlen vagyok.

Ugye tudjuk már: “Ha a sikert, kudarcot bátran állod…”

Így kell felfogni! 🙂 🙂 🙂

(Elnézést, de Kata kisasszonyról nincs mit mondanom, remélem jól van.)

Zene:

Kép:

 

 

 

MDCXCIV. Küzdelem, Kata

Nos, hétvégén kitaláltam, hogy mit írok egy holland, illetve egy hazai cégnek, nem adom fel!

Biztos elegük van belőlem, de nagyon sajnálom, nem adom olyan könnyen magam! 🙂

A leveleket már megírtam, elküldtem, várom a válaszokat…

A lelkem mélyén persze tudom, hogy sok esélyem nincs, hiszen ők “nagyok”, én pedig csak egy kis pötty vagyok, egy nagy senki és a jogszabályok is mellettük állnak.

De küzdök, küzdenem KELL és csak akkor adom fel, ha már semmi nem jut eszembe, amivel bosszanthatom őket. 🙂

Azért az esélyem velük szemben még mindig egy hangyakukacnyival nagyobb, mint pl. hogy valaha is tudok néhány mondatot Katalin kisasszonnyal váltani, ne adj isten, kibékülni. 🙂

Éppen ezért egy kicsit még optimista vagyok. 🙂

És egy kép is készült, de még a régi, “vidám” stílusomban. 🙂 🙂 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Meg zene is van: 

MDCXCIII. Éjszakában, Kata

Rengeteg embert ismertem meg az utóbbi időben, beszéltem velük és elképesztő, hogy mik vannak.

Életutak, életpályák…

Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy most ezen, vagy azon sírjak-e, vagy röhögjek.

Viszont a sok ember engem borzasztóan kifáraszt, de most itthon vagyok, csend van, és folytathatom David Copperfield barátom történetét. 🙂

Igen, végre eljutottam a múlt hétvégén idáig is!

Pontosan úgy, ahogyan akartam: Picikutya befeküdt mellém az ágyba, kis fejét a vállamra hajtotta és ő is olvasott, vagy legalábbis csak úgy tett, nem tudom. 🙂

Most viszont nincs itt, I. még szerdán eltűnt, szőröstül, bőröstül, kutyástul.

Sejtem ugyan, hogy hova, de nála semmi sem biztos…

Pedig kértem már, hogy legalább szóljon, ha elmegy több napra, hiszen akármi is történhet és akkor mit csinálok, vagy mit mondok, ha pl. eltűnik?

De nem…

Pedig ez rohadtul nem az én érdekem!

De hát ő makacs, önfejű, igazi KOS (mint K. kisasszony). 🙂

Tulajdonképpen nem érdekel, csak a Picikutya maradhatott volna, hogy együtt olvassunk. 🙂

Talán vasárnap este jönnek vissza…

Zene:

 

 

MDCXCII. Biblia, Kata

Már több mint egy hete nem veszekedtünk… 🙂

Talán konszolidálódott a kapcsolatunk, ami fene tudja, hogy mit is jelent a valóságban.

Viszont már nem akarok semmit ettől a nőcitől.

Aranyos, helyes, abszolút “nőies nő”, egyebek, de ez a szülőkkel lakás, meg évtizedek óta senki, meg nem érdekli tulajdonképpen semmi…

Szóval ezek miatt azért a kapcsolatunk elején is csilingeltek a fejemben a vészcsengők.

Írtam, hogy “másként gondolkodó”, de pontosan nem írtam le, hogy miről is van szó.

Szóval…

Ő mélyen hívő…

És mint azt hiszem oly sokan, ő is egy trauma hatására vált ezzé, bár ezt tagadja.

(Erről a “traumáról” viszont nem írok, mert senkire sem tartozik.)

Szóval: nem az a baj, hogy még nem felnőtt 50 éves korára (mert szerintem aki a szüleivel lakik és mindig is biztonságban volt, annak nem igazán alakult ki a valós személyisége. Sosem kellett magáról gondoskodnia, sosem kínlódott, egyebek.)

És nem is az a baj, hogy vagy 25 éve nem volt pasija (mert ez még izgató is lehet adott esetben 🙂 )

És önmagában az sem baj, hogy hívő (mert ezt szerintem nem nehéz tolerálni, már ha ő is tolerálja, hogy én pedig nem vagyok az.)

A gond az, hogy semmi nem érdekli, nem szeret sehova menni, semmit sem csinálni. 🙁

Hát akkor mit csinál szabadidejében?

Nos, a Bibliát olvassa. 🙂

Én viszont előbb-utóbb rohamot kapnék egy olyan nőtől, aki állandóan a sarokban kucorog és a Bibliát olvassa. 🙂

Ku…va nem az én világom!

Megjegyzem, valamikor én is olvastam a Bibliát.

Mit gondolok róla?

Mindössze ennyit: “érdekes”.

Semmi mást. 🙂

Szerintem ő egy falon belül van, így zárja ki a külvilág szarságait, amit valahol meg is értek.

Én viszont a falon kívül akarok maradni, még akkor is, ha ez időnként rossz, kockázatos, mert azért van egy sereg jó is ebben, amelyek viszont nincsenek meg a falon belül.

Kata: azt hiszem Ő elég keményen elutasít minden ilyen “hívősdit”.

Talán hasonlóképpen gondolkodik erről, mint fentebb írtam.

Majd egyszer megvitatjuk. (Ha-ha, ez csak vicc volt. 🙂 🙂 🙂 )

Erről ennyit. 🙂

Láttam viszont megint egy tök jó filmet.

Címe: Gold (2016).

Megtörtént események alapján.

És még a zenéje is időnként egész jó.

Tessék:

Szép:

MDCXCI. Merthogy…, Kata

…ma is éjszakai madár vagyok, ámde itthon dolgozom.

És közben üvölt a fülembe a Fields of the Nephilim!

Össze-vissza, ami éppen elém kerül… 🙂

Jaaaaaa, így könnyű, nem? 🙂 🙂 🙂

Egyébként meg még egy jó filmet láttam, ahogyan írta valaki: nem éppen egy moziban ülős, közben patikukit zabálós, kólát szürcsizős film.

Mély, elgondolkodtató, nekem ez is bejön, szóval nagyon tetszett.

A főszereplő nőci pedig nagyon jól játszik.

Cím: Elle (francia, német, belga – 2016.)

Nézzétek meg, érdemes.

Na, de akkor tényleg zene… 🙂

Ja és Kata…

Gondolom alszik.

Vagy éppen csuklik. 🙂

MDCXC. Nem sok, Kata

Végre egy normális, nézhető film!

Persze nem azoknak, akik csak az akciót, nyáladzást, vagy mittudoménmég milyen számomra teljesen felületes filmeket szeretik.

Szövetségesek (Allied – 2016.)

II. Világháború, kémek, szerelem, ilyesmi, és semmi szélsőséges, hatásvadász baromság.

Szerintem jó film, szeretem az ilyeneket, érdemes megnézni.

……………………………………..

És akkor a cím:

Ja, nem…

Próbálom kicsit mérsékelni a hülyeségemet, de eddig nem sok eredménnyel…

Levél ide, levél oda, csak sajnos nehezíti az életemet az is, hogy nem csak magyar cégekről van szó, hanem ennél jóval bonyolultabb a dolog.

Angol?

Ha nem is perfekt, anyanyelvi szintű, de írásban szerencsére elboldogulok, bár néha nem igazán érzem, hogy az a helyes megfogalmazás, kifejezés, amit éppen használok.

Ilyenkor -legalábbis ha fontos dolgokról van szó-elnézést kérek a “nagyon rossz” angolságom miatt. 🙂

De azt hiszem így még mindig jobb, mint amikor valakivel KÍNAIUL kell/kéne kommunikálnom, mert csak azt beszéli.

Na, az vicces volt.

Egyikünk sem értette igazából a másikat, bár én buzgón használtam a google fordítót… 🙂

Érdekes, hogy mindezek ellenére sikerült dűlőre jutnunk. 🙂

Szóval próbálkozom, végül is ki más képviselhetné a saját érdekeimet, ha nem én magam? 🙂

Meglátom, hogy mi lesz… 🙂

Kata ma is szabin van, nem szerepeltetem.

Amúgy is egyre távolabb, távolabb kerül már tőlem ez az egész.

Ettől függetlenül bármikor szívesen látnám néhány (normális) szó erejéig, de ebből egyhamar semmi nem lesz.

Ez minden, amit Vele kapcsolatban szeretnék, de ha nem jön össze soha…

Hát akkor nem. 🙂

Eddig is remekül elvoltam… 🙂

És akkor most tényleg valami színesebb következik.

Esztergom:

 

 

Zene:

MDCLXXXIX. Megint, Kata

Operation Mekong.

Kínai akciófilm, megtörtént események alapján.

Nem a régi kínai filmekre kell gondolni, de még nem is egészen az amerikaiakra, bár inkább már az utóbbiakra hasonlít.

Nos, ahhoz képest, hogy nem rajongok ezért a műfajért, továbbá kifejezetten zavar, amikor egy látványosabb részt lassítva is mutatnak, meg úgy általában… 🙂

Szóval, ezektől eltekintve szerintem nem rossz film.

Egyszer talán érdemes megnézni.

Egyébként nálam nagyot dob a tetszettség mérőfokán, ha megtörtént eseményekről van szó.

……………………………………………………… 

Na, de ma megint veszekedtünk egy jót. 🙂

Engem ez rohadtul kifáraszt, ugyanis a., nem vagyok hozzászokva, b., mindamellett, hogy kb. 1.000.000.000 hibám van, de az biztos, hogy nem vagyok egy kötekedő, veszekedő, kákán is csomót kereső, semmit nem értékelő, stb., stb. pöcs.

(Elnézést, nem “pöcs”, hanem “kuki”.)

És tulajdonképpen nem is tudom ezeket a felesleges cirkuszokat komolyan venni.

Tudom, én vagyok a hülye.

Hát mi a lókukacért kezdek egy olyan nővel, aki annak ellenére, hogy baromi csinos, intelligens, de vagy (nem túlzok) 25 éve nem volt pasija, anyucijával él, sehova nem megy, nem érdekli semmi, ja persze egy dolgon kívül: a Világon talán legnagyobb példányszámban eladott könyv olvasgatása.

Mert én sem vagyok komplett!

Ez az egy magyarázata van a dolgoknak, semmi más.

Hülye vagyok, kész, ennyi! 🙂

Kérdeztem tőle, hogy minek találkozunk, minek beszélünk egyáltalán?

Mondja ki, hogy nem akar látni, nem akar velem kommunikálni semmilyen formában és kész.

Akkor aztán biztos lehet abban, hogy soha többé nem talizunk, semmi…

Nem válaszolt.

Inkább a képek, meg a zene…

Az Ajtó:

Nos, ez a szám régen volt, régen hallottam, de még mindig szeretem:

(Tudjuk ugye, hogy feldolgozás?)

Ja, Kata ma nincs, pihenget…

MDCLXXXVIII. Miért?, Kata

I.-nél csak néhány napig tartott a problémamentes állapot, aztán most megint nagyon fáj neki, azaz, kezdődik minden elölről…

Én csak annyit mondtam, hogy hívja fel a klinikát, vágjon bele és gondoljon arra, hogy ősszel már talán kutya baja sem lesz.

Amennyire lehet és igényli, mindent megteszek, mellette állok, pusztán felebaráti szeretetből (ok., tudom, ez hülye duma), de a döntés az övé.

Nagylány már, felnőtt, képes önálló döntést hozni.

Ennyi.

Amúgy jó volt ez a hét is, leszámítva, hogy egy hülyeségem folytán elbuktam néhány százezer forintot, de le van kakcizva, az ember mindig tanul valamit.

Most például azt, hogy nem árt néha az apróbetűs részt is elolvasni. 🙂

Szóval, csak és kizárólag az én hülyeségem az egész, de nem fogok hencegni vele senkinek sem, mert kicsit azért szégyellem, hogy ennyire hülye vagyok.

De most tényleg tanultam.

Miért, miért, miért???

Mondja már meg nekem valaki, hogy miért az úgymond “problémás” hölgyek vonzanak?

Amikor már szinte a harmadik mondat után látom, érzem, hogy “gáz”?

Arról a bizonyos “teljesen más világnézetű” hölgyeményről van szó.

Na ja, még mindig megvan…

Jól összevesztünk. 🙂

Pedig én egyáltalán nem vagyok egy veszekedős, kötekedő fajta, de sajnos most nálam is elszakadt a cérna. 🙂

Így aztán kő keményen be is olvastam neki.

Nem haragból, nem utálatból és még csak a legkevésbé sem azért, hogy bántsam!

Mert ha TÉNYLEG bántani akarnám, akkor még keményebb lettem volna vele, viszont akkor soha többé nem látom.

Ezt pedig nem akarom, mert alapvetően nagyon kedvelem. 🙂

(Szerencsére azért szerelmes nem vagyok.)

Na mindegy, a lényeg az, hogy fél óra kölcsönös durci után együtt ettünk meg egy tábla csokit, egy óra múlva pedig rövid mondatokban, hosszú szünetekkel már tárgyaltunk is egymással. 🙂

Valamikor megfogadtam, hogy SOHA többé nem állok szóba olyanokkal, akiken néhány mondat után látom, hogy nagy bajok vannak…

Mert valamikor ezt nagyon “megszívtam”.

És most nem Kata kisasszonyra gondolok, hiszen Vele semmi nem volt egy randin kívül.

Igaz, sokkal nagyobb cirkusz lett a dologból, mint azt a körülmények indokolták volna, és ha már arról írok, hogy mit csesztem el, igen, elismerem: elcsesztem.

De csak annyiban, hogy nem tudtam uralkodni magamon és Őt itt, ebben a blogban igen sokszor bántottam.

De már megtanultam: nem szabad.

Ezek az emberek NEM TEHETNEK ARRÓL, HOGY ILYENEK!

Mint ugye a jelenlegi kishölgy is… 🙂

De mire is valók a fogadalmak?

Például arra, hogy megszegjük őket. 🙂

Így aztán megette a fene az egészet, úgy, ahogy van, ha-ha! 🙂

Alapjában véve viszont ez a fogadalom is baromság, ugyanis a másik oldalon, azaz a “mérleg másik serpenyőjében” viszont életem legboldogabb évei állnak.

És ez nem túlzás.

Megfizettem érte, de megérte! 🙂

Inkább így gondolkodom, mert jobb így és talán ez a helyes is. 🙂

Úgyhogy erről ennyit, lépjünk is tovább.

Pl. egy képpel. 🙂

 

Pipacs:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Z: 

 

 

MDCLXXXVII. Fél, Kata

Utolsó pillanatban lemondta.

Fél.

Tökéletesen megértem.

Nagy fájdalmak (“Kösse fel a gatyáját” – mondá dokibá), hosszú ideig tartó táppénz, eladósodás (mert magánklinikára menne), arca összevagdalása, bár “lehet”, hogy megtudják csinálni belülről is, egyebek…

Most viszont jól van, hála a kezeléseknek, gyógyszereknek.

És ha majd megint előjön az egész, rosszul lesz, akkor fog belevágni.

Én mit tennék?

Belevágnék.

Na, ezzel most nem azt akarom mondani, hogy mert ku…va kemény csávó vagyok, dehogy! 🙂

Csak mert ha már idáig eljutottunk, akkor essünk túl rajta.

És arra gondolnék, hogy óóó, nyár közepére/végére már kutya bajom sem lesz. 🙂

Kata?

Húúúú, jó kérdés. 🙂

De azt hiszem Ő is belevágna.

Nem beszari, csak a tőlem, meg a KOMMUNIKÁCIÓTÓL fél.

Mert ugye tudjuk, hogy rendkívül nehezen tud uralkodni magán.

I. most elment, kutyulit is vitte, szerintem nem alszik itthon.

Talán a régi (vagy van újabb? 🙂 ) pasijához, fogalmam sincs, nem is érdekel.

Mindegy, érezze jól magát, kapcsolódjon ki, az elmúlt hetek hercehurcája után meg is érdemli. 🙂

Egyébként meg a hetem nagyon nyugis volt!

Ennyire: 🙂

Zene! 🙂

MDCLXXXVI. I., Kata

Jól elvoltunk néhány napig Picikutyával, semmi baj nem történt…

Persze, hogy aggódtam, hiszen sosem volt kutyám, illetve nem az én kutyám.

De tényleg rendben volt minden, sokat mászkáltunk is, vigyáztunk egymásra… 🙂

I. hazajött, de nem jó hírrel.

Az a bizonyos második műtéte egy elég komoly dolog lesz.

Lehet, hogy kívülről vágják fel az arcát, elveszíti egy-két fogát, utána nagy fájdalmai lesznek és anyagilag is rámegy majd a gatyája is…

Komolyan sajnálom szegényt, mert odáig ok., hogy hülye, meg elviselhetetlen, de rohadtul nem ezt érdemli az élettől!

Egyelőre nem tudni még, hogy mikor lesz ez a beavatkozás, várja az időpontot.

Egyetlen előnye lehet a dolognak: valószínűleg emiatt rendkívül fáradékony, olyannyira, hogy az utóbbi időben gyakorlatilag az egész hétvégéjét átalussza.

Persze most nekem is ugrik az, hogy végre bejelentsem: szeretném, ha elmenne.

Szeretnék végre megint csak magam lenni, átvariálni a lakást, stb.

Ezt a kapcsolatot, vagy inkább csak együtt lakást ideje felszámolnom.

De néhány hétig, talán hónapig nem hozakodhatok elő ezzel és bár semmi közünk nincs már egymáshoz, mellette kell állnom.

Fizikailag és lelkileg is nagyon padlón lesz szegény, főleg, ha kívülről csinálják a beavatkozást.

Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy mit jelent egy nőnek lelkileg, ha összevagdalják az arcát… 🙁

(Igen, nem írtam le, hogy pontosan miről van szó, de nem is fogom ezt megtenni.)

De egyelőre nincs más teendőnk, várjuk a műtét időpontját, aztán meglátjuk… 

Néha elgondolkodom azon, hogy mennyi-mennyi baj van az emberekkel körülöttem és igazán hálás lehetek a sorsnak, hogy nekem semmi egészségügyi problémám nincsen.

(És ha már ugye “Kata”, akkor őszintén remélem, hogy Ő sem szenved semmi miatt, azaz egészséges.)

De azért lassan számítok arra, hogy valami előjöhet, hiszen öregszünk és a bajok az idő függvényében nem lineárisan, hanem inkább exponenciálisan növeked(het)nek.

Mit lehet tenni?

Semmit.

Kicsit segíteni egészségünk megőrzésében?

Igen, azt lehet: normális kaja + sport.

De akkor is elsősorban inkább a genetikai adottságok számítanak.

De visszatérve I.-re…

Ha egyszer elmegy…

Semmi közünk már egymáshoz, azt csinál, amit akar, azzal találkozik, sétálgat, vagy éppen kufircol (jaj, de szép szó 🙂 ), akivel akar, de…

Azért hiányozni fog.

A kiskutyájával együtt. 🙂

Néha nagyon rossz, ha az embernek van lelke.

Igen, K.-val kapcsolatban is régen sok hülyeséget írtam, hogy bosszúból ezt, meg azt, de…

Az adott pillanatban NEM tenném meg.

Soha!

Jó ez nekem?

Fene tudja…

Rövid távon nem igazán, de hosszú távon nézve, igen.

Egyértelmű. 🙂

Közben eszembe jutott az előző bejegyzésemben leírt idióta álmom és ezzel kapcsolatban, hogy honnan is jött a “toka dolog”. 🙂

Nagy Bandónak volt vagy 30 évvel ezelőtt egy műve, amelyben a tokáról volt szó.

És néhány héttel ezelőtt ez a mű jutott eszembe…

Hát innen. 🙂

Meg még hogy vidám képeim is lesznek már, de azért most még megmutatnék egy depiset. 🙂

Címe: “Kutyasétáltatás tavaszi napsütésben”.

(Tudom, nem vagyok én sem komplett. 🙂 )

Íme:

Ja, és a vidám zene sem maradhat el 🙂 :

 

 

 

 

 

MDCLXXXV. I., Kata (álom)

A héten mit, merre, hol, miért, hogyan, stb…

Továbbra is hagyjuk.

A lényeg az, hogy ismét jól alakult minden és kész. 🙂

I. hazajött, műtét sikerült, de tegnap ismét elutazott, és kedden derül ki, hogy kell-e más ügyből kifolyólag is műteni, vagy sem…

Komolyan mondom, ez már vicc.

Jó, tudom, parasztság ilyet írni, mert egyáltalán nem vicc, de ha egy naptárban ikszelném azokat a napokat, amikor éppen semmi gondja, baja, akkor egy évben 10-15 x-nél nem lenne több.

Na, de ez van, picikutya most itthon van velem, rám van bízva, úgyhogy vigyázunk egymásra. 🙂

Most kivételesen nem zárom ki éjszakára a szobámból, hogy ne legyen egyedül, úgyhogy együtt alszunk. 🙂

Meg friss vizet sem felejtek el adni neki… 🙂

Kata…

Sokszor említettem, annak ellenére, hogy valamikor ez a nő elég mély nyomott hagyott bennem, álmodni mégsem álmodtam Róla szinte semmit.

Néha egy-egy kép ugyan felvillant Vele álmaimban, de semmi több.

És most, több mint 9 év után ez is megtörtént. 🙂

Éspedig elég furcsa formában, de hát az álmok általában elég furcsák. 🙂

Valami nagy cégnél dolgoztam és megtudtam, hogy Kata is ott van.

Azt is tudtam, hogy nagyjából egy időpontban járunk munkába és ráadásul félig-meddig azonos útvonalon.

Így aztán jogosan gondoltam, hogy előbb-utóbb biztos összefutunk, de ez ráér, nem sürgős, azaz ezt nem fogom gyorsítani azzal, hogy pl. előbb indulok, várakozom a cég előtt, ilyesmi…

Egyik reggel korábban mentem dolgozni, mert szerettem volna megreggelizni az útba eső kis piacon.

Éspedig sült kolbászt mustárral, puha, fehér kenyérrel. 🙂 🙂 🙂

(Na igen, ez onnan jött, hogy épp a napokban gondolkodtam el azon egy hentesüzlet előtt, hogy milyen régen ettem ilyesmit, pedig imádom. 🙂 )

Az árus felé közeledvén kiszúrtam, hogy Kata már ott áll a sorban. 🙂

(Szerintem Ő is szereti az ilyen kajákat.)

De…

Csalódás volt.

Kata külsőleg igencsak megváltozott, éspedig rossz irányban.

Valami ócska szandál volt rajta, feszes szürke farmer csőnadrág, amelynek a szára vagy 10cm-rel volt hosszabb, mint kéne, így gyűrötten állt a bokáján, ráadásul az volt a benyomásom, hogy bizony ez a nadrág elég régen volt már kimosva…

Felül valami nagyon gagyi sárga blúz, az a fajta, amilyeneket sokszor a turkálókban látni 300.-ért.

Hosszú, derékig érő fekete haja volt, de ez is összetapadva, ápolatlanul lógott.

Az arca ugyanolyan szép volt ugyan, mint ahogyan tavalyelőtt láttam, bár azt megállapítottam, hogy igencsak megnőtt a TO-KÁ-JA, ha-ha, ez jó! 🙂

Kicsit elszomorodtam, hogy ez a magára külsőleg mindig oly igényes nő így leamortizálódott…

(Persze ne felejtsük el, hogy ez csak egy hülye álom ugye.)

Viszont egy pozitívum mégis volt ebben a találkozásban: amikor rám nézett, lassan bólintottam felé, Ő pedig szintén nagyon lassan, alig észrevehetően visszaköszönt.

(Bár tudom jól, sajnos ez valamelyikünk élete végéig nem fog megtörténni. Mármint a köszönés, ha összefutunk valahol. Persze egyáltalán nem rajtam múlik… )

Ennyi.

Ez volt az álom, más nem történt, sült kolbászt mustárral nem ettem, azt inkább majd talán a napokban és a valóságban. 🙂

(És ha Kata éppen ott van valahol, nem fogom meghívni, mert csak el fog küldeni a… Inkább már nem írom le, hogy hova.)

Az idén úgy döntöttem, hogy több színes, vidám képem lesz.

Minek mindig sötétet, depiset csinálni?

Hülyeség, de néha belefér majd az is. 🙂

 

 

Zeneileg viszont nem fogok változni, változtatni.

Mert ez így TÖKÉLETES! 🙂 🙂 🙂

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!