Párkereséstől az ügyészségig

MDCLXXXVII. Fél, Kata

Utolsó pillanatban lemondta.

Fél.

Tökéletesen megértem.

Nagy fájdalmak (“Kösse fel a gatyáját” – mondá dokibá), hosszú ideig tartó táppénz, eladósodás (mert magánklinikára menne), arca összevagdalása, bár “lehet”, hogy megtudják csinálni belülről is, egyebek…

Most viszont jól van, hála a kezeléseknek, gyógyszereknek.

És ha majd megint előjön az egész, rosszul lesz, akkor fog belevágni.

Én mit tennék?

Belevágnék.

Na, ezzel most nem azt akarom mondani, hogy mert ku…va kemény csávó vagyok, dehogy! 🙂

Csak mert ha már idáig eljutottunk, akkor essünk túl rajta.

És arra gondolnék, hogy óóó, nyár közepére/végére már kutya bajom sem lesz. 🙂

Kata?

Húúúú, jó kérdés. 🙂

De azt hiszem Ő is belevágna.

Nem beszari, csak a tőlem, meg a KOMMUNIKÁCIÓTÓL fél.

Mert ugye tudjuk, hogy rendkívül nehezen tud uralkodni magán.

I. most elment, kutyulit is vitte, szerintem nem alszik itthon.

Talán a régi (vagy van újabb? 🙂 ) pasijához, fogalmam sincs, nem is érdekel.

Mindegy, érezze jól magát, kapcsolódjon ki, az elmúlt hetek hercehurcája után meg is érdemli. 🙂

Egyébként meg a hetem nagyon nyugis volt!

Ennyire: 🙂

Zene! 🙂

MDCLXXXVI. I., Kata

Jól elvoltunk néhány napig Picikutyával, semmi baj nem történt…

Persze, hogy aggódtam, hiszen sosem volt kutyám, illetve nem az én kutyám.

De tényleg rendben volt minden, sokat mászkáltunk is, vigyáztunk egymásra… 🙂

I. hazajött, de nem jó hírrel.

Az a bizonyos második műtéte egy elég komoly dolog lesz.

Lehet, hogy kívülről vágják fel az arcát, elveszíti egy-két fogát, utána nagy fájdalmai lesznek és anyagilag is rámegy majd a gatyája is…

Komolyan sajnálom szegényt, mert odáig ok., hogy hülye, meg elviselhetetlen, de rohadtul nem ezt érdemli az élettől!

Egyelőre nem tudni még, hogy mikor lesz ez a beavatkozás, várja az időpontot.

Egyetlen előnye lehet a dolognak: valószínűleg emiatt rendkívül fáradékony, olyannyira, hogy az utóbbi időben gyakorlatilag az egész hétvégéjét átalussza.

Persze most nekem is ugrik az, hogy végre bejelentsem: szeretném, ha elmenne.

Szeretnék végre megint csak magam lenni, átvariálni a lakást, stb.

Ezt a kapcsolatot, vagy inkább csak együtt lakást ideje felszámolnom.

De néhány hétig, talán hónapig nem hozakodhatok elő ezzel és bár semmi közünk nincs már egymáshoz, mellette kell állnom.

Fizikailag és lelkileg is nagyon padlón lesz szegény, főleg, ha kívülről csinálják a beavatkozást.

Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy mit jelent egy nőnek lelkileg, ha összevagdalják az arcát… 🙁

(Igen, nem írtam le, hogy pontosan miről van szó, de nem is fogom ezt megtenni.)

De egyelőre nincs más teendőnk, várjuk a műtét időpontját, aztán meglátjuk… 

Néha elgondolkodom azon, hogy mennyi-mennyi baj van az emberekkel körülöttem és igazán hálás lehetek a sorsnak, hogy nekem semmi egészségügyi problémám nincsen.

(És ha már ugye “Kata”, akkor őszintén remélem, hogy Ő sem szenved semmi miatt, azaz egészséges.)

De azért lassan számítok arra, hogy valami előjöhet, hiszen öregszünk és a bajok az idő függvényében nem lineárisan, hanem inkább exponenciálisan növeked(het)nek.

Mit lehet tenni?

Semmit.

Kicsit segíteni egészségünk megőrzésében?

Igen, azt lehet: normális kaja + sport.

De akkor is elsősorban inkább a genetikai adottságok számítanak.

De visszatérve I.-re…

Ha egyszer elmegy…

Semmi közünk már egymáshoz, azt csinál, amit akar, azzal találkozik, sétálgat, vagy éppen kufircol (jaj, de szép szó 🙂 ), akivel akar, de…

Azért hiányozni fog.

A kiskutyájával együtt. 🙂

Néha nagyon rossz, ha az embernek van lelke.

Igen, K.-val kapcsolatban is régen sok hülyeséget írtam, hogy bosszúból ezt, meg azt, de…

Az adott pillanatban NEM tenném meg.

Soha!

Jó ez nekem?

Fene tudja…

Rövid távon nem igazán, de hosszú távon nézve, igen.

Egyértelmű. 🙂

Közben eszembe jutott az előző bejegyzésemben leírt idióta álmom és ezzel kapcsolatban, hogy honnan is jött a “toka dolog”. 🙂

Nagy Bandónak volt vagy 30 évvel ezelőtt egy műve, amelyben a tokáról volt szó.

És néhány héttel ezelőtt ez a mű jutott eszembe…

Hát innen. 🙂

Meg még hogy vidám képeim is lesznek már, de azért most még megmutatnék egy depiset. 🙂

Címe: “Kutyasétáltatás tavaszi napsütésben”.

(Tudom, nem vagyok én sem komplett. 🙂 )

Íme:

Ja, és a vidám zene sem maradhat el 🙂 :

 

 

 

 

 

MDCLXXXV. I., Kata (álom)

A héten mit, merre, hol, miért, hogyan, stb…

Továbbra is hagyjuk.

A lényeg az, hogy ismét jól alakult minden és kész. 🙂

I. hazajött, műtét sikerült, de tegnap ismét elutazott, és kedden derül ki, hogy kell-e más ügyből kifolyólag is műteni, vagy sem…

Komolyan mondom, ez már vicc.

Jó, tudom, parasztság ilyet írni, mert egyáltalán nem vicc, de ha egy naptárban ikszelném azokat a napokat, amikor éppen semmi gondja, baja, akkor egy évben 10-15 x-nél nem lenne több.

Na, de ez van, picikutya most itthon van velem, rám van bízva, úgyhogy vigyázunk egymásra. 🙂

Most kivételesen nem zárom ki éjszakára a szobámból, hogy ne legyen egyedül, úgyhogy együtt alszunk. 🙂

Meg friss vizet sem felejtek el adni neki… 🙂

Kata…

Sokszor említettem, annak ellenére, hogy valamikor ez a nő elég mély nyomott hagyott bennem, álmodni mégsem álmodtam Róla szinte semmit.

Néha egy-egy kép ugyan felvillant Vele álmaimban, de semmi több.

És most, több mint 9 év után ez is megtörtént. 🙂

Éspedig elég furcsa formában, de hát az álmok általában elég furcsák. 🙂

Valami nagy cégnél dolgoztam és megtudtam, hogy Kata is ott van.

Azt is tudtam, hogy nagyjából egy időpontban járunk munkába és ráadásul félig-meddig azonos útvonalon.

Így aztán jogosan gondoltam, hogy előbb-utóbb biztos összefutunk, de ez ráér, nem sürgős, azaz ezt nem fogom gyorsítani azzal, hogy pl. előbb indulok, várakozom a cég előtt, ilyesmi…

Egyik reggel korábban mentem dolgozni, mert szerettem volna megreggelizni az útba eső kis piacon.

Éspedig sült kolbászt mustárral, puha, fehér kenyérrel. 🙂 🙂 🙂

(Na igen, ez onnan jött, hogy épp a napokban gondolkodtam el azon egy hentesüzlet előtt, hogy milyen régen ettem ilyesmit, pedig imádom. 🙂 )

Az árus felé közeledvén kiszúrtam, hogy Kata már ott áll a sorban. 🙂

(Szerintem Ő is szereti az ilyen kajákat.)

De…

Csalódás volt.

Kata külsőleg igencsak megváltozott, éspedig rossz irányban.

Valami ócska szandál volt rajta, feszes szürke farmer csőnadrág, amelynek a szára vagy 10cm-rel volt hosszabb, mint kéne, így gyűrötten állt a bokáján, ráadásul az volt a benyomásom, hogy bizony ez a nadrág elég régen volt már kimosva…

Felül valami nagyon gagyi sárga blúz, az a fajta, amilyeneket sokszor a turkálókban látni 300.-ért.

Hosszú, derékig érő fekete haja volt, de ez is összetapadva, ápolatlanul lógott.

Az arca ugyanolyan szép volt ugyan, mint ahogyan tavalyelőtt láttam, bár azt megállapítottam, hogy igencsak megnőtt a TO-KÁ-JA, ha-ha, ez jó! 🙂

Kicsit elszomorodtam, hogy ez a magára külsőleg mindig oly igényes nő így leamortizálódott…

(Persze ne felejtsük el, hogy ez csak egy hülye álom ugye.)

Viszont egy pozitívum mégis volt ebben a találkozásban: amikor rám nézett, lassan bólintottam felé, Ő pedig szintén nagyon lassan, alig észrevehetően visszaköszönt.

(Bár tudom jól, sajnos ez valamelyikünk élete végéig nem fog megtörténni. Mármint a köszönés, ha összefutunk valahol. Persze egyáltalán nem rajtam múlik… )

Ennyi.

Ez volt az álom, más nem történt, sült kolbászt mustárral nem ettem, azt inkább majd talán a napokban és a valóságban. 🙂

(És ha Kata éppen ott van valahol, nem fogom meghívni, mert csak el fog küldeni a… Inkább már nem írom le, hogy hova.)

Az idén úgy döntöttem, hogy több színes, vidám képem lesz.

Minek mindig sötétet, depiset csinálni?

Hülyeség, de néha belefér majd az is. 🙂

 

 

Zeneileg viszont nem fogok változni, változtatni.

Mert ez így TÖKÉLETES! 🙂 🙂 🙂

 

MDCLXXXIV. I., Kata

Még mindig semmi…

Eredetileg úgy volt, hogy I. múlt hét pénteken elmegy, megműtik ugyanazzal, mint tavaly és hétfőn visszajön, mert kedden már dolgozik.

De nem jött…

Én nem hívtam, ő nem jelentkezett, így aztán ma hajnalban azért küldtem egy sms-t, hogy hogy van és mikor jön.

Egyelőre nincs válasz.

Nincs rossz érzésem, bár ez semmit nem jelent.

Megint valami polip, vagy mi volt a méhében, ami jóindulatú, azt kaparták ki, de állítólag bármikor rosszindulatúra fordulhat a dolog és akkor????

Szegény nő!

Annyi csapást kapott már ebben az életben, hogy hihetetlen, nagyon nem szeretném, ha egy újabb következne.

Tényleg szinte semmije nincsen a szülein és gyerekén kívül, akiket imád, meg persze a picikutyája, akit szintén nagyon szeret.

Előbb költ a kutyára, állatorvosra, kajára, mint magára.

Nos, ez a fő oka annak, hogy nem akarom a kutyát messzebbre elvinni, pl. kirándulni, mert mi van, ha történik szegény állattal valami?

I. biztos belebetegedne.

Na, de remélem nincs nagy baj és csak azért maradt otthon, hogy pihenjen, mert ráfér.

Kicsit dilis ugyan ez a nő, meg időnként rohadtul elviselhetetlen, de van lelke.

És ez komoly érték a mai undorító világban.

Meglátjuk mi lesz…

A hetem?

Óóóóó, szintén nagyon jól sikerült, nekem semmilyen szempontból, semmilyen gondom, bajom nincsen.

Főleg, hogy megkaptam a NAV-tól is a papírt, alig kell valamit fizetnem, úgyhogy emiatt sem izgulok.

Pedig ha tudnák… 🙂 🙂 🙂

De ezt inkább hagyjuk…

Kata…

Semmi.

Sehol semmi, persze ez nem is csoda.

Már régen megszoktam… 

Zene?

Ok. 🙂

 

MDCLXXXIII. Film, Kata

Egy film pontosan passzolt a hétvégémhez. 🙂

Semmi akció, izgalom, lövöldözés, üldözés, verekedés, vagy éppen romantika, humor, szex, esetleg lenyűgöző képek, rendhagyó kamerabeállítások, fülbemászó zene, effektek, trükkök…

És mégis: szerintem ez egy jó film.

Talán mert olyan életszerű.

De azt hiszem, a legtöbb ember halálra unná magát, ha végig kéne néznie. 🙂

Valószínűleg Kata is. 🙂

De nekem akkor is tetszett. 🙂

Címe: Az ismeretlen lány (belga).

Ez van, biztos azért tetszett, mert én ugye olyan fura vagyok, ha-ha! 🙂

Jó hetet mindenkinek! 🙂

 

MDCLXXXII. Beteg, Kata

Ez a hetem még jobb volt, mint az előző, de ezt hagyjuk…

Tök egyedül vagyok, nem megyek sehova.

Nagytakarítás, kaja, süti készítés, sport, pihenés, filmnézés, olvasás…

Ennyi.

Azért vagyok egyedül, mert I. hazament, megint műteni kell…

Ugyanaz a helyzet, mint tavaly.

Igaz, hogy különösebben nem vagyunk se jó, se rossz viszonyban, alig foglalkozunk egymással, keveset beszélgetünk, de remélem, hogy most sem lesz semmi olyan benne, ami rosszindulatú.

Kicsit sajnálom ezt a nőt.

I. nem rossz, csak nem komplett. 🙂

Tényleg nem mondhatni rá, hogy rossz ember lenne, éppen ezért kicsit aggódom miatta.

Végül is elég régóta lakunk egy lakásban, kerülgetjük egymást, de megszoktam már.

Picikutyát is elvitte.

Lenne kit hívnom éjszakára magamhoz, de egyedül szeretnék lenni.

Amúgy jó kedvem van, nincs semmi gondom, problémám és az egyedüllét is jólesik.

Most kivételesen még Kata sem hiányzik. 🙂 🙂 🙂

Zene…

Most ez megy, “aránylag” kedvelem őket 🙂 :

 

 

MDCLXXXI. Nem sok :), Kata

Na szóval, vendégeim voltak, hoztak ezt-azt, pl. piát, így aztán…

Próbálom most visszafogni magam, nem írok csúnyákat, meg némiképp a helyesírásra is figyelek, meg arra, hogy ne hányjam le a monitort, ugyanis kezdek kissé rosszul lenni…

Tojáslikőr, bor, meg valami pálinka, de hát ezeket hozták, most mit csináljak?

Ifjúkori emlékeim térnek vissza, mikoris hétvégenként egy-egy buliban össze-vissza ittunk mindent, majd hazafelé mentünk hányni egy parkba, kapualjba, vagy éppen az utcán végeztük el a dolgunkat…

Azóta sem tettem ilyet, mármint hogy össze-vissza iszom mindent, de most adott volt a helyzet, meg azt hittem, hogy nem lesz baj.

A hetem?

Sokkal jobb volt, mint a múltkori, most nem is panaszkodom, nincs mélypont, depi, minden szép, minden baromi jó, bár azért ez nem egészen így van.

Szerencsére.

Mert ha tényleg így lenne, akkor unatkoznék. 🙂

De nem tehetem, hogy itt mindent elmeséljek.

Mindig jellemző volt rám, hogy ha iszom, akkor azért megmarad a józan eszem, azaz el tudom dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz.

És emlékszem is mindenre.

És tudom azt is, hogy ilyenkor az emberben az érzelmek is megváltoznak kissé, de ez elmúlik.

Így aztán csak pillanatnyi állapotomnak tudom be azt, hogy most kicsit megint szeretném látni, beszélni ezzel a nővel, persze normálisan, emberi módon.

De azért a józanabbik felem tudja, hogy hülyeség az egész, hiszen valami rejtélyes okból kifolyólag ezt sem a földi, sem pedig az égi istenek nem engedik.

És persze Kata Kisasszony sem. 🙂

Miért?

Egyszerű és pont elég a válasz is: csak.

(Egyszer azért majd bővebben leírom.)

De egyelőre nekem ez a “csak” is elég.

És holnapra a józanodással együtt ezek a gondolatok el is szállnak.

Kéne aludni, vagy legalábbis megpróbálni, mert tényleg hányingerem van a sok löttytől. 🙁

Zene, most éppen ez megy: szép.

Van szöveg is és mivel tanultam németül, így a kiejtésem is elviselhető, tehát el fogom énekelni I.-nek.

Boldog lesz!

Ugyanis már alszik, de annyi baj legyen.

Picikutya pedig még itt ül az ölemben, de ha elkezdek énekelni, valószínűleg menekülőre fogja. 🙂

Abba is hagyom, és most már tényleg csak a zene:

 

 

És itt egy másik, nem rossz szerintem:

MDCLXXX. Sok…, Kata

Nem mondanám, hogy túl jó volt a hetem, de ez nálam így szokott lenni:

jó, jó, jó, rossz, jó, jó, jó, rossz…

Igaz, már túlvagyok mindenen, vasárnap este van és tisztában vagyok azzal, hogy mely dolgokat kell kiiktatnom az életemből.

Annyi jó azért volt, hogy vettem egy modernebb fazonú Omega órát is, ami igaz, a korát tekintve nem éppen új (47 éves), de teljesen újszerű állapotban van és nem volt horror áron.

Na meg persze, hogy hazajött Picikutya (meg I. is)!!!!

Olyan boldog volt, hogy láthat, persze én is, még meg is puszilgattam, pedig állatokat nem szoktam. 🙂  

De ezeken kívül…

Tudnék mesélgetni, de túl hosszú lenne, és amúgy sem érdekelne senkit.

Ha már itt tartunk…

Két dolgot szeretnék mostanában:

1., Régi arany Vacheron Constantint, ami ugye tényleg horror áron lenne, ha lenne…

Legalábbis olyan, amelyiknek az utolsó porcikája is még gyári, eredeti.

2., Egy normális, kiegyensúlyozott, korban hozzám illő, nőies, kedves, az emberi értékeket ebben a tetves világban megtartó, intelligens barátnőt, akivel nem csak dugni lehet, hanem esetleg még beszélgetni is…

Mert ez az utolsó is…

Nem bántom a hölgyet, de én az ő világfelfogását nem tudom magamévá tenni, max. tolerálni, de csak egy bizonyos határig…

Remélem a következő időszakom jobb lesz, majd igyekszem. 🙂

A Kisasszony viszont eszembe sem jutott mostanában, így nincs is mit mondanom Róla.

Jobb is így, mármint, hogy nem jutott eszembe, mert olyankor egy picit még mindig szomorú vagyok.

De azért messze nem annyira, mint 9 éve, mert akkor aztán kész depi voltam, semmit nem értettem, fogalmam sem volt, hogy mi ez az egész, miért?, stb.

Rég volt… 🙂

Zene:

 

MDCLXXIX. Április 20., a Kisasszony

Lassan közeledik április 20.-a…

2008-ban ez a nap vasárnapra esett és a hosszú hideg után ez volt az első tavaszias nap.

Szép idő volt, bár kora délután kicsit csöpögött az eső, éppen akkor, amikor befejeztük az állatkert látogatását és elindultunk a 424 felé.

Ez volt az első és egyben utolsó normális találkozásom a Kisasszonnyal.

9 éve…

Sosem fogja azt írni/mondani, hogy “ok., béküljünk ki”, így jön majd még 9 év, már ami e blogot illeti.

Aztán megint 9, de utána már több nem lesz, mert akkor már én sem leszek, de talán Ő sem.

És ez a sok hülyeség, amit itt leírtam, túl fog élni engem… 🙂

Sajnálom, hogy teljesen értelmetlenül, valójában minden különösebb ok nélkül így alakuljanak emberi kapcsolatok.

De talán egy ilyen is kell az ember életében, talán ebből is lehet valamit tanulni…

Zene:

 

 

 

MDCLXXVIII. Tolerancia, Kata

Nos, akkor hát ennek is vége…

És egy példa arra, ami már meghaladja a toleranciaszintemet.

Az odáig ok., hogy valakinek teljesen más a világnézete, bár ha belegondolok, az alapelvekkel egyetértek…

Becsület, tisztesség, hűség, kitartás, monogámia, stb…

Ezekkel semmi gond nincsen.

De ha egyébként egy nagyon szépen alakuló kapcsolatban valaki azt mondja nekem, hogy nála a testi kapcsolat kizárólag házasságban képzelhető el…

Nos…

Ez már túllép azon a határon, ami még nálam belefér.

És nem azért, mert az a célom, vagy éppen az az elsődleges, hogy mielőbb rámásszak a nekem tetsző hölgyre, erről szó sincs!

Hanem mert én nem akarok nősülni többé, és különben is: hülye lennék úgy összeboronálni magam bárkivel is, hogy pont az egyik igen fontos oldaláról nem is ismerem!

Eltudok képzelni olyan helyzetet, hogy megismerkedem valakivel, szépen alakulnak a dolgok, őszintén megszeretem, de valami miatt nem lehet együttlét.

Pl. betegség, mentális problémák, ilyesmi…

Nem baj!

Várok, várok hónapokig, akár egy évig is és nem fogok félrekufircolni.

De ha a világnézetéből adódóan csak a “házasság szent kötelékében”…

Ez már így tényleg sok.

Már túl vagyok a dolgon, vége.

Annyit viszont megjegyeznék, hogy az intő jelek azért megvoltak: a hölgy rendkívül csinos, fiatalos, kedves, értelmes, művelt, egyebek.

De: utolsó kapcsolat 20 éve, férjnél sosem volt, szülőkkel lakik…

És ugye az a bizonyos “világnézet”, amelyet nem nehéz kitalálni, hogy miről is van szó, de mondom, bizonyos keretek között tudom tolerálni, nem zavar.

És persze eszem ágában sem lenne azon erőlködni, hogy megváltoztassam, hiszen mindenkinek megvannak a “maga kis belső dolgai”, ezeket tiszteletben kell tartani.

És hogy jön ide Kata?

Sehogy. 🙂

Csak annyi, hogy a hölgy 3 nappal előtte született, viszont homlokegyenest az ellentéte Kata beállítottságának, legalábbis ezen a “vonalon”.

Emlékszem, 9 évvel ezelőtt erre is rákérdeztem, mikor találkoztam a Kisasszonnyal.

A válasz egy elég heves “Nem!” volt.

Szerintem ha engem kérdeznének meg erről, én is hasonlóképpen reagálnék, de mint írtam, mások esetében tudom tolerálni.

De csak egy határig…

Más: I. holnap hazautazik 10 napra.

Ez nem baj. 🙂

A baj az, hogy viszi picikutyát is. 

Hiányozni fog. 🙁

Őket pedig kedvelem:

 

 

 

MDCLXXVII. Süti Katának

Nos, eljött a Nagy Nap…

Sok éve, vagy inkább évtizede tervezem, hogy SÜTÖK.

Éspedig sütit sütök.

Így aztán nekiálltam kitakarítani, pókhálótlanítani a sütőmet, majd összekutyultam ezt-azt és a trutyit betettem melegedni.

Fél óra alatt kész is lett és mit mondjak?

Végül is ehető…

Az íze se nem sós, se nem savanyú, se nem édes, se nem keserű…

Szóval franc tudja.

Ha valaki igen nagy képzelőerővel rendelkezik, esetleg képes az önszuggesztióra, akkor talán vanília, vagy citrom, vagy akármilyen ízt vélhet felfedezni, de igazából egyik sem, hanem ez valami új.

Ki tudja, talán ezzel fogok bekerülni a “Halhatatlan Szakácsok” nem túl népes táborába. 🙂

Szóval nem rossz, de azért minden nap nem enném.

Holnap viszont viszek a “pillanatnyilag legkedvesebb hölgy ismerősöm”-nek, bár félő, hogy megutál emiatt, de majd vigyorgok hozzá amikor megkínálom, így talán nem lesz baj.

Rosszul nem lesz tőle, mert nekem sincs semmi bajom.

Hogy mi van benne?

Hát ez bizony titok!

De annyit elárulok, hogy csakis nagyon egészséges, tápláló alapanyagokból.

Nincs fehérliszt, finomított cukor, E, színezőanyagok, egyebek benne.

Sütőpor viszont van, mert az állítólag kell.

Hogy minek, nem tudom, de kell és kész, nincs mese!

Tehát ezen is túl vagyok, legközelebb 25 év múlva nyitom ki a sütőm ajtaját, addig legalább a pókoknak is nyugtuk lesz.

Annyit viszont még megjegyeznék, hogy a “legkedvesebb” természetesen csakis Kata után következik, csak éppen az a gond, hogy ha én Kata kisasszonyt kínálnám sütivel, akkor valószínűleg a fejemhez vágná, majd elküldene a pi…ba.

Még 9 év után is. 🙂

Így aztán Őt nem kínálom, igaz, ez nem is áll mostanában módomban… 

 

 

MDCLXXVI. Beszarás, Sátán II.

Elnézést a csúnya szóért a címben, de ez jutott eszembe, amikor megkaptam a választ.

Először is: TETSZIK NEKI A ZENE!

Másodszor: “Ne add fel, nincs semmi baj.”

Okos.

Tényleg okos, ez már feltűnt, és intelligens is, jelen esetben ez a pontosabb kifejezés.

Rendben, -gondoltam magamban- innentől kezdve én is normálisabb leszek Vele. 🙂

Z., én kedvelem:

 

 

MDCLXXV. A Sátán… :)

Hogyan lehet egy mélyen hívő nőt elzavarni, kiábrándítani magamból?

Tök egyszerű.

Megírom neki, hogy az alábbi video az egyik kedvencem, mert ez olyan SZÉP. 🙂 🙂 🙂

Így biztos azt gondolja, hogy én vagyok a Sátán, vagy mittudomén! 🙂

Egyébként meg minden a legnagyobb rendben, csak néha betelik a pohár. 🙂

 

 

 

MDCLXXIV. A Lényeg

Igen nagy valószínűséggel megértem bárkinek a világnézetét, gondolkodását, már amennyiben ebben van következetesség, “logika”, még ha ez utóbbi oly nyakatekert is.

Megértem, elfogadom, tolerálom, nem bántom.

És nem fogom rátukmálni a saját gondolkodásomat, világnézetemet, mert tudom, hogy úgysem sikerülne.

De kérem szépen, hogy más se tegye, mert bármennyire is ártalmatlan, szelíd lény vagyok, nagyon heves ellenállást fog tapasztalni.

Ne akarjunk egy kialakult embert gyökeresen megváltoztatni!

A hangsúly a “gyökeresen” szón van, mert apróbb dolgokban alkalmazkodni, kompromisszumokat kötni igenis lehet, sőt kell is.

Viszont természetesen beszélgetni lehet.

Beszélgetni bármiről lehet.

De csakis őszinte odafigyeléssel, empátiával.

Úgyhogy erről ennyit, ez a véleményem. 🙂

A fentiek nem feltétlenül egy bizonyos sokat emlegetett hölgyre vonatkoznak, hanem általánosan.

És akkor itt van még egy vidámabb zene:

 

 

 

 

MDCLXXIII. Szülinapra

10. alkalom és 9 év…

Mit is mondhatnék ezzel kapcsolatban?

Nem jut semmi különös eszembe, de talán ez nem is baj.

Tudom jól, hogy hölgyek esetében nem illik firtatni az életkort és nem illik nyilvánosan sem ezt leírni, így -most először- nem is teszem.

(Igaz, nekem ez teljesen lényegtelen.

Egy ember megítélését, akár emberként, akár nőként számomra nem befolyásolja.)

Ha egyszer akár véletlenül, akár szándékosan erre járnál, akkor csak annyit:

 

Isten éltessen még nagyon sokáig egészségben, jó erőben és boldogságban.

 

Virág viszont most sincs.

Virág második alkalommal van.

Viszont egy kis virtuális csokit tudok küldeni, igaz, ez nem ehető, de sajnos csak ennyi áll pillanatnyilag módomban.

És a csoki mellé jár zene is.

Fogalmam sincs, hogy kinek tetszik, vagy éppen kinek nem, de szerintem szép:

MDCLXXII. Tavasz!!!, Katalin

Végre itt a TAVASZ!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Gyönyörű idő van!

Na, ez kellett az én kis lelkecskémnek! 🙂

Már csak az hiányzik, hogy Kata kisasszonnyal váltsak néhány BÉKÉS szót valami napsütötte helyen, esetleg két kávé társaságában.

És innen lelépjek… 🙂

Ígértem vidám zenét, hát…

Talán ez: 

Meg vidám képet…

Tőlem???

Ha-ha! 🙂

Na, de akkor itt egy rohadt színes giccsparádé, remélem ez elég vidám… 🙂 :

MDCLXXI. Vissza, Kata

Úgy tűnik, sikerült visszatérnem a régi kerékvágásba.

Csak egészséges, tiszta kaja, bár rám jött mostanában a téliszalámi zabálás, de ha elfogyott, akkor azt sem veszek jó darabig…

Cigi már régóta: 4 óránként 1 szál, hétfőtől 5 óránként.

Nagyon szeretném nullára, vagy csak este, mintegy szertartásszerűen 1 szálra levinni.

Sport: ok., megy.

Kapcsolat: tegnap abbahagytuk ezt a szeretői, vagy nem is tudom milyen hébe-hóba dolgot.

Őszintén szólva, untam már az egészet.

Persze, egy egészséges embernek szüksége van bizonyos fizikai jellegű örömökre IS.

És itt a hangsúly az “is”, mert ha csak az előbbi van, akkor bizony a dolgok nem fognak sokáig tartani. 🙂 

És remekül érzem magam! 🙂

Egy-két régi dolgot sikerült felszámolnom, de helyette jöttek újak, ezekről viszont nem fogok beszámolni.

De Katának nem kell aggódnia, Ő maradt, ha-ha! 🙂

(Csak hülyéskedem. 🙂 ) 

Z:

 

 

MDCLXX. Márc. 15.

Szégyen, nem szégyen, de nekem semmit nem jelent, abszolút nem érdekel.

Pedig teljesen magyar vagyok, elég sokáig visszamenőleg megvan a családfám.

És mégis…

Azt hiszem ennek az az egyik fő oka, hogy rohadt nagyot csalódtam magunkban a rendszerváltás után.

Nagyon nagy dolgokat tehettünk volna!

De győzött a szemétség, aljasság, hataloméhség, de legfőképpen a kapzsiság.

Nem az Eu., nem az USA, nem Kína, nem a zsidők, nem a cigányok, és még csak nem is az Alkaida, vagy a rosseb tudja kik.

Ha nem mi.

Csakis mi!

Mi csesztük el.

És továbbra is csak csesszük el. 🙂

Persze engem ez az egész már régen nem érdekel, nem foglalkozom politikával, igyekszem teljesen kívülállóként nézni a dolgokat és ez így jó. 🙂

A képeim jobban érdekelnek, meg még egy sereg egyéb más is, amelyek persze másoknak lényegtelenek.

Egyesek szerint a képeimet már messziről meglehet ismerni, mindegy mit csinálok, mert van egyfajta hangulatuk.

Bevallom, igen, nekem ez is a célom és örülök neki, mert ez egyfajta “védjegy”-ként is felfogható.

Kértek már innen-onnan is képet bizonyos célokra, és én ezt mindig engedem.

Ingyen.

Mert lehetőleg soha senkin nem akarok keresni, utálom ezt az anyagias világot.

Tudom, hogy sokan nem értenek, hülyének néznek, nem szeretik a zenéimet sem, de…

Mennyire érdekel ez engem?

Semennyire! 🙂

Ja, és az eggyel előbbi bejegyzésemet is abszolút komolyan gondolom…

Na, akkor zene!

Meg kép:

MDCLXIX. Tavasz, béke, Kata

Megfogadtam, hogy soha többet…

De olyan gyönyörű idő van és olyan jól érzem magam, hogy csak na! 🙂 🙂 🙂

Így aztán csoda, hogy félreteszem a büszkeségemet?

És még egyszer:

 

                    SZERETNÉK KIBÉKÜLNI KATÁVAL ÉS VÉGLEG LELÉPNI INNEN.

 

Adok egy képet is…

 

 

 

 

 

MDCLXVIII. Kiegyensúlyozottság, Kata

A délelőttől eltekintve egész nap itthon vagyok.

I. végre kimászott a vackából, NORMÁLISAN kitakarított, NORMÁLISAN főzőcskézett magának és NORMÁLISAN elbeszélgettünk.

Nem is tudom, hogy hányszor láttam ezt a nőt így, de nem sokszor.

Azt hiszem, ha minden területen és tartósan ilyen lett volna, akkor nem hagytam volna abba az egészet.

Hát igen…

Kipihente magát, most éppen semmi baja sincsen, úgyhogy tényleg egész normális. 🙂

Még udvarolgatott is, hogy szerinte tök jól nézek ki, mert elég sokat fogytam.

Ja, ez igaz, pocak, háj nincs, igaz, ezért tettem is elég sokat, de én viszont mégis úgy látom, hogy csak-csak kéne egy kicsit híznom.

És ez a nehezebb ügy…

Ugyanis gyakorlatilag semmilyen szénhidrátot (ami egészséges is) nem szeretek.

Na, de ez egy más téma, nem tartozik Rátok, ha-ha! 🙂

Szóval I. legközelebb majd talán jövőre lesz ilyen. 🙂

Picikutya pedig nem csak a Draconiant szereti, hanem a Merciful Nuns-ot is. 🙂

Több számukat is az ölemben hallgatta végig, közben hegyezte a kis füleit, szóval nagyon aranyos volt. 🙂

Az egyik nagy kedvencemet, a Fields of the Nephilimet viszont ki nem állhatja.

Akkor kimenekül a szobából. 🙂

Ha már zene…

Kíváncsi lennék, hogy Kata manapság miket hallgat, miket szeret.

De szerintem ezt mostanában nem nagyon fogom megtudni.

Talán majd még 9 év múlva…

És akkor tessék, egy példa, amitől Picikutya menekülőre fogja, de talán még a szomszédaim is, amikor üvölt 🙂 🙂 🙂 :

(Viszont én imádom. 🙂 )

És akkor a mai napra egy kép se maradjon el:

 

 

 

 

 

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!